Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ 1788 — ÇO-IKI HÁBORÚBAN. g> adás. A denuntiatiót a császár Gr. Kálnoky péterváradi parancsnokra bízta, de úgy, hogy arról senki se tudjon, sem a feladó, sem a vádlott. Kálnoky előbb mindenkinél kérdezősködött és hallotta, hogy Vörös meg nem vesztegethető, aztán öt magát is megkérdezte, nincs-e haszna ajándékból, vagy megalkuvásból. Vörös azt felelte : egy krajczárnyi sem. Csak erre állott elő Kálnoky a tolnai borok ügyével. A nagyobb ár magyarázata az volt, hogy az eladóknak Eszékbe kellett vinni a bort, saját koczkázatukkal, ott átadni és áttölteni, úgy hogy ennek költsége, mely különben a kincstárra hárult volna, nagyobb lett volna az árkülönbségnél. Ez az eset teljesen meggyőzte Vöröst arról, hogy a császár őt annak idején csakugyan próbára akarta tenni. Hogy pedig József mennyire bízott benne, kitűnik abból, hogy a temesi kir. biztosnak meghagyta, nevezze ki alispánnak, mit azonban Vörös nem fogadott el. Oka pedig az volt, hogy nem akart törvénytelenül, császári kinevezéssel törvénytelen viczispán lenni. Még mint főbíró, épen Lovásznak, akkor alispánnak utasítására, kitanulta a commissariusok minden fortélyát »impostorságát«. Ennek a tudományának most nagy hasznát vette. Szegeden egy nagykúnsági szállítmány vezetője panaszszal jött hozzá, hogy terhes szekereit le nem rakhatja, nincs, ki átvegye. Vörös kérdezi, adott-e ajándékot a péknek, és a »királyi életes ház tisztjének« (Verpflegsbeamter). »Felele, nem, én tehát a zsebemből kiveszek egy koronás tallért, ollóval vonást teszek a tallérra és egy kapitány előtt odaadom a conductornak,, megparancsolva neki, hogy adja a péknek és kérje, hogy a szekéren levő gabonát vegye azonnal által.« Nemsokára visszajö a kocsis, jelentve, hogy minden rendben van, már mérik a gabonát, csakhogy ioo mérőből, »bár fölösleg mértük odahaza« csak 90 mérő telt. Vörös erre írt a város bírájának és a várparancsnoknak, jöjjenek a templomba, hol a mérés folyt. El is mentek, de úgy, hogy senki se tudjon jövetelük czéljáról, mintha csak a templomot néznék. Vörös rászól a pékre : rosszul mér és a zsákokat lepecsételtetvén, elkérte tőle a tallért, melyet kapott és bezáratja a templomot. A pék a magazinumba szaladt és ott tanácsot tartott a tisztekkel. Vörös satisfactiot kért a »gaz pék ellen«, ki a kúnságiakat egy hétig váratta. A »Verwalter azt válaszolta, hogy ő meg satisfactiot kért a »gaz conductor ellen, ki a péket, azt a becsületes csász. kir. szolgát csábítani próbálta.« A pék ugyanis mindjárt jelentést tett és elhozta a tallért. Erre megígértem, hogy megkapják a satisfactiot, csak mondják meg, mennyi ideje annak, hogy az a tallér itt van. Mind, Századok. 1915. I—II. füzet. 2