Századok – 1915

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix királyné életére vonatkozó okiratok. Ism. Csánki Dezső 175

185 TÖRTÉNETI IRODALOM. A Gondviselés úgy akarta, hogy hazánk épen ezen átalakító eszmék erőteljes hatása idején kerüljön e hatások gyújtópontjának : az olasz műveltségnek és világnézletnek körzetébe s nagyerejű és akaratú férfiak vezetése alatt az új civilisatio eszméitől megtermékenyülve próbálja politikailag megostromolni a germán világot, melynek eddig sok téren tanítványa volt, s szemmel tartani a lesben álló, alkalomra váró halálos ellenséget : a törököt. Az olasz-magyar érintkezés emez új élettől és eszméktől duzzadó korára vet — legnagyobbrészt e körzetből való s ezért tudomány és művészet, politika és diplomatia tekintetében az előbbi korszakokhoz képest sok értékes részletet tartalmazó adataival — új világosságot Berzeviczy jelen okirat-kötete. Mit jelent ez, azok érthetik meg legjobban, a kik, mint e sorok írója, a'Teleki-féle Hunyadiak korával kezökben belemerültek a »Mátyás korabeli diplomatiai emlékek« köteteibe s ámulva fedezték fel érdeklődő lelkük számára az olasz quatrocento műveltségének a mi hazánkra és kiváló embereinkre gyakorolt csodálatos hatását. Csakhogy míg ez utóbb említett kiadvány, különösen olasz nyelvű részei néha kétségbeejtően zűrzavarosok és értelmetlenek : a Beatrix okirattára gondosan másolt és tudományosan előkészített okiratok rendszeres kiadása. A kiadás elveiről Berzeviczy a rövidítve latin nyelven is közölt Bevezetésben számol be szabatosan és részletesen. A történetíró helyesléssel és örömmel veszi tudomásul, hogy az olasz szövegeknél általában igyekszik ugyan ragaszkodni a kiadvány az eredeti szöveghez, de mikor a szöveg könnyebb érthetőségéről és az okirattár könnyebb használhatóságáról van szó, mindig azt a szempontot követi, hogy nem nyelvészeti, hanem történeti publicatiot kíván adni. Ép ezért a nyeV-történetileg különben érdekes eredeti régies interpunctiót az értelem szerint modernnel helyettesíti s ugyancsak a mai nyelvhasználat szerint rakja fel az accenti-ket. Éz az eljárás már egy neme a feldolgozásnak, mert az irat értelme megállapításának szolgál alapjául. A ki valaha olvasott és használt ily középkori, eredeti állapotban levő latin, főleg pedig olasz s különösen német diplomatiai iratot, melyben néha alig, vagy egyáltalában nem talál interpunctiót, kétségtelenül meg fogja becsülni ezeket a kiadásnál felrakott jeleket, melyek a mondatokat tagolják, és így azok érthetőségét megkönnyítik. Hasonlóképen helyeselnünk kell és ily esetekben követendőnek tartjuk azt az eljárást, hogy az illető iratokból azokat a részeket, melyek a mű hősével avagy a magyar viszonyokkal semmiféle vonatkozásba nincsenek, kihagyta, e kihagyásokat mindenütt Századok. 1915. III—IV. füzet. 12