Századok – 1915

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix királyné életére vonatkozó okiratok. Ism. Csánki Dezső 175

178 TÖRTÉNETI IRODALOM. öt ponttal jelezvén. Ezzel kapcsolatban jogosan veti fel Berzeviczy azt a kérdést is, vájjon az okiratszöveg szószerint való közlését nem pótolhatnák-e több esetben a regesták, a mi módot nyújtana még több levéltári anyag közzétételére. Azt hiszem, e kérdésre bátran válaszolhatjuk, hogy »több esetben « bizonyára pótolhatnák. A mivel azt akarom kifejezni, hogy az esetekre vonatkozólag distingválnunk kell és szintén bizonyos rendszerességgel eljárnunk. Kétségtelen például, hogy mikor egész levéltárak vagy gyűjtemények anyagát akarjuk kiadni, leghelyesebb egyáltalában a fontossághoz képest bővebb vagy rövidebb regestákat adnunk, különösen ha újabb történeti anyag kiadásáról van szó, a mihez már a XV. század anyagát is gyakran sorozhatjuk. De itt is vigyáznunk kell. A XV. században már igen nagy az okleveles anyag. Tapasztalásból tudom, s fentebb is említém, hogy úgyszólván tízezrekre megy azok száma. De ha ez okirattömegekből a művelődés- vagy politikai történelem szempontjából a fontosabbakat akarnók kiadni, nézetem szerint nem mellőzhetnők azoknak egész terjedelmökben való közzétételét. De vannak más esetek is. így például kutatásaim közben az a kedves terv fogamzott meg bennem, hogy a Hunyadi János életére vonatkozó fontosabb iratokat, különösen pedig Hunyadi János leveleit összegyűjtöm. Azt gondolom, ily tartalmú kiadványnál már egész terjedelmökben kell az emlékeket közölnünk, s legfeljebb kihagyásokat tehetünk, mint helyesen Berzeviczy is teszi. Viszont ha valaki például tömegesen akarná kiadni a Hunyadiak-kori vagy épen későbbi okiratokat, ezt csakis regesták alakjában tehetné. Lehetnek olyan esetek is, midőn a kiadás módjául együtt használjuk az egész terjedelemben, továbbá a kihagyásokkal való és regestázó eljárást. Ezt követem például a Budapest székesfőváros kútfőinek összeállításánál. A tiszta regesta-kiadásra különben előzményül hivatkoz• hatunk az Akadémia által már kiadott Iványi-féle Bártfai regestákra, vagy Óvárynak a Történelmi Bizottság másolatgyűjteményében felhalmozott iratokról közölt regestáira. A Beatrix okirattára kiadásánál alkalmazott többi elveket is csak helyeselhetjük. Ilyenek azok, melyek a nagybetűkre, számjegyek, kérdő-, záró- és felkiáltójelek alkalmazására s az olasz, latin és német iratok helyesírására vonatkoznak. Érdekesek és tanulságosak kiadónak az okiratok nyelvi különlegességeire s személyi vonatkozásaira tett jegyzetei és szómagyarázatai. A levelek és okiratok levél- és könyvtári forrásait is pontosan jelzi, még pedig, a rendes szokástól eltérőleg, nem az ülető okirat végén, hanem annak elején, közvetetlenül az illető okiratra vonat-