Századok – 1915
Történeti irodalom - Biró Venczel: A római katholikusok helyzete és hitélete Erdélyben a jezsuiták első betelepítése idején 1579–1588. Ism. –k 116
ÉVSZÁZAD 1814—I914. 121 de viszont tudvalevő, hogy az emberiségben már a rómaiak óta — a kik játékokkal ünnepelték meg a saeculumot, az egyház pedig 1300 óta búcsú által jelzi — apródonként köztudattá vált az évszázad fogalma. Benne van ez már a mi lelki inventáriumunkban. Reánk magyarokra nézve ez az évszázad rendkívül sok tanúságot rejt magában. Kicsiben revelálódnak benne történelmünk összes tünetei, alkotmányharcz, elnyomatás, háború, majd 1867 óta egy hosszú fejlődési korszak, mely a most folyó világharczban állja a tűzpróbát. III. Túlságosan nagy szálfába vágnám gyönge fejszémet, ha az 1814-ben dűlőre jutott nagy európai harcz korát egybevetném a mai világháború körülményes vonatkozásaival. Részben meddő munkát is végeznék, a mennyiben az 1814-iki európai államcsoportosulás egy titánnak túlhatalma ellen irányult, holott ma tényleg a politikai világ-egyensúlynak egyik vagy másik irányban való elrendezéséről van szó. Czélom csak az lehet, hogy gyönge fényszórómmal világot vessek a magyarság magatartására és fajsúlyára akkor, 1814-ben s ma. A magyar nemzet 1792—1814-ig csak oly rendületlenül állott a dynastia mellett, mint ma ; a monarchia fennállása érdekében ép oly pazarúl, mondhatni ellenmondás nélkül ontotta vérét, mint ma ; ama gazdaságilag fejletlenebb viszonyok közt odaadta mindenét a harcz czéljaira, csakúgy, mint a jelenben. A 20 éves hadjárat folyamán egy zokszó sem hallatszott a küzdelem ellen. Letudva talán egy-két különvéleményt,, általános volt az érzés, hogy a magunk lételéért folyik a harcz.. Szigorúan ragaszkodtak ugyan az alkotmányossághoz, midőn a kormánytól nem alkotmányszerüen kivetett segélyeket jogtalanoknak mondották, de megfizették, mint önkéntes megajánlást. Deák Ferencz vármegyéje, Zala, 1814-diki közgyűlésén kijelentette, hogy nincs itt az ideje, hogy sokat vitatkozzanak a segélyekről, hanem a magyar nemzetnek meg kell mutatnia, hogy kész ÖFelsége minden egyéb országai közül a három uralkodó egyesített csapatait támogatni, előmozdítani sikerüket, hogy az utóvilág ne mondhassa, hogy Magyarország a saját léte fenntartásáért és Európa szabadságáért nem áldozott semmit sem.