Századok – 1915

Történeti irodalom - Biró Venczel: A római katholikusok helyzete és hitélete Erdélyben a jezsuiták első betelepítése idején 1579–1588. Ism. –k 116

122 THALLÓCZY LAJOS. S nem hangoztathatjuk eléggé, hogy nem összeforrott, érzésben egységes, hanem rendi tagozású primitiv, agrárius társadalomról van szó, melynek nagyobb része akkor még nem is gondolt s nem is gondolhatott a politikai jogokban való részvételre. Patriarchalis felső vezetés, önállótlan pénzügyi politika, avitikusagrárviszonyok, s ennélfogva készpénzes hitelhiány mellett, sok visszaélés ellenére kitartott az ország. A vesztett csaták, a rossz békekötések nem kedvtelenítették el az országot, az emberek nem lettek idegesekké. Igaz, hogy a hadvezetés módja, a fegyverzeti technika fejletlensége talán kisebb áldozatokat szedett, de a folytonos hadiállapot ernyesztőbben hatott, mint ma, a mikor a technika vívmányaival arányban növekedett a közgazdasági készültség. Micsoda ellenmondó kép kerülne ki azokból a jelentésekből, melyek az ország akkori hangulatáról írattak ! Mi az a közhangulat ? Ha egyes befolyásos és értelmes tényezők, politikai egyéniségeknek, közhivatalnokoknak, szóval az értelmiségnek helylyel-közzel elejtett nyilatkozatainak összességét nevezzük irányadó közhangulatnak, akkor 1814-ben vajmi csekély eredményre jutunk. Országgyűlés nincs, s ha volna is, az csak a rendek hangulatát : a középnemességét tüntetné vissza. A hírlapirodalomnak Magyarországra alig van hatása : a censurázott »Magyar Kurir«-nak ugyan mi befolyása is lett volna ? az őstermelő jobbágyosztály a maga ép észjárásával gondolkozik ugyan, de szemköre nincs s nem is lehet, mert vajmi kezdetleges az elemi iskoláztatás. A kereskedelem jobbára közvetítés, képviselői nem függetlenek. Az értelmiség színvonala pedig tényleg s a nyugathoz viszonyítva alacsony színvonalon áll. Felső tízezerről sem lehet szó, legföljebb százakról, a kiknek módjukban van ítéletet formálni — ítéletet mondani azonban nagyon kevesen mernek. Adataim szerint a magyar szent korona országaiban 1813/4-ben (Erdélyt is betudva) kerekszámban 19.000-re tehető a közszolgálati és szabadfoglalkozásúak száma, a mi az akkori népességhez viszonyítva 0'i8% tesz.1 Még száz év sem telt be (1910) az intelligentia, vagyis a szabadfoglalkozásúak száma 686.641 lélekre becsültetett, 1 Természetes, hogy a statisztikai anyag nagyon hézagos lévén, a számok csak épen, hogy megközelítik a valót. A névtárakból állítók egybe a számítást. A lelkészek is ide értetödnek. Magyarország lakossága 1813-ban (a m. kir. statisztikai hivatal számítása szerint) 10,400.000-re becsülhető.