Századok – 1915

Értekezések - THALLÓCZI LAJOS: Évszázad 1814–1914. 113

Évszázad 1814—1Q14. Elnöki megnyitó beszéd, a M. Tört. Társulat 1915. márczius hó u. közgyűlésén mondotta Thallőczy Lajos, elnök. Tisztelt közgyülég ! Világot rengető harczok közepette emelem föl gyenge szavamat. Most, a mikor a nemzet egyeteme a lételéért vívott küzdelmeknek tán legnagyobbját vívja, társulatunk körében erkölcsi kötelesség első sorban megemlékezni azokról a társulati tagokról, a kik e harczban a nemzetért s királyért hős halált haltak, avagy vitézül küzdve sebet vőnek. Örök dicsőség és hála a holtaknak, meleg részvétünk a sebesülteknek s azoknak, a kiket hozzátartozóik halálával bánat ért. Megannyiunk hő fohászszal fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy hadban álló vitézeinket vezesse győzedelemre, a mi megtartásunkra. Fényes nevű elnökeinknek, társulatunk jelmondatához : »Emlékezzünk régiekről« híven, ünnepélyes alkalmak adtán mindig volt egy-egy mélyebbre ható megnyilatkozásuk, melyben a multat visszatükröztetve a jelennek szóltak. Tartozó kötelességem Önök előtt összefoglalni mindazt, a mit elődeink, az újabb magyar evolutiónak tényező tagjai, leikök mélyéből hirdettek. Hallom és érzem, hogy kinyilatkoztatásuk a nemzeti megpróbáltatásnak e korában nem lészen kiáltó szó a pusztában. I. Társulatunk megalkotóinak : Horváth Mihálynak és Mikó Imre grófnak beszédeivel nyitom meg a sort. Horváth Mihály 1867 május 15-én korát a nemzetiségek századának nevezte. Hangoztatta, hogy a külön nemzetiség nem lehet czél önmagában. Csak eszköz az egy magasabb czélra, mely a haladásban, a tökélyesülésben, az emberiség eszménye felé való közeledésben keresendő. A fejlődés, a haladás a népek legközelebbi czélja, a külön nemzetiség csak ösztön arra, hogy a haladást egyéniségük sajátságos zománczában tüntessék fel s az elsőbbségért versenyre keljenek a nemzetcsalád többi tagjaival. Századok. 1915. III—IV. füzet. 8