Századok – 1914

Tárcza - Nagy Géza: Az eszegel bolgárok neve 76

TÁRCZA. 77 ellenségünk. Harczoltunk a Kara-Kölnéi (Fekete-tónál). Kültegin harminczegy éves volt. Szürkéjén, az Alp-Salcsin ült és szétverte. Azázok elteberjét (fejedelmét) nem tudta elfogni. Az áz-nép ott megsemmisült.« Most azonban közbe jött valami, a mire a fölirat csak czéloz, a további részleteket a khínai források szolgáltatják, a melyek miatt Külteginnek félbe kellett szakítani a nyugoti törzsek ellen viselt háborút. Nagybátyja, Mocso kágán ugyanis egyidejűleg az északon lakó fokuz-oguzok ellen ment s a Tola folyónál legyőzte a bajirku törzset, de visszavonulásakor a bajirkuk megtámadták s megölték. Külteginnek haza kellett térnie. A fölirat ugyanis így folytatja tovább : »Midőn nagybátyám, a kágán államszervezete felbomló félben volt s a nép lesülyedt (t. i. nyilván a kágáni szék betöltése miatt zavarok támadtak, melyeket Kültegin vert le s megölette Mocso fiát és a Mocso szolgálatában levőket), az izgil néppel harczoltunk. Kültegin Alp-Salcsi szürkéjén ült . . . ez a ló elbukott. Az izgil nép akkor tönkre ment. «t1 Az itt elmondott három hadjárat sorrendjéből, melyet csak a Mocso megöletése után kitört zavarok szakítottak meg, arra következtethetünk, hogy az izgilek valahol az Irtisforrásvidéke és Iszikkül felé tanyázhattak. Ha az izgil, eszegel vagy eskel (Al Bekri) és székely név közt csak nyelvjárásbeli különbség volt, akkor az altaji türk föliratok izgiljei nem lehettek mások, mint a későbbi arab-perzsa írók által említett dsekelek vagy dsikilek, kik a X—Xl-ik század felé Ferghanától északkeletre az Iszikkül körül laktak s országuk Kazwini szerint negyven napi járásnyi volt. A későbbi Sukrobah perzsa író már úgy említi a csekeli törzset, mint a melyhez tartozott a szarik turkománok kilencz nemzetségéből három.2 1 Az utóbbi rész eredeti török szövegben Radloff olvasása szerint így szól : »Äcsim Kagan äli kamasig bolsu kingä, budun ölüg — ik (li)g(i ?) boltukinga Izgil (ye<fr) budun birlä szönüstümiz. Kül tägin Alp-Salcsi akin binin . . . i. ol at anda tűs (ti). Izgil (ye<er) (budu)n ölti.«*) Tekintve, hogy a félhangú szavakban lévő e és y jegy ép úgy lehet g és l, mint cg és et s a szókezdő r nemcsak i, hanem ä is ; az ye/»T név azaz (jobbról balra olvasva) i—z—g—l olvasható à—z—ág—á'/-nek, ezegelnek is, a mi már egészen egyezik a Gurdezi-és Iba Roszteh-féle eszegel alakkal. Dr. Radloff Vilmos : Die alttürkischen Inschriften der Mongolei. Sz. Pétervár. Neue Folge. 1897. 143—145. 1. L. még u. o. 2. rész, 24. s köv. 1. ; és u. o. 2-te Folge. 1899. Előszó 14. s köv. 1. 2 Gr. Kuun G. Gurdezi a törökökről. (Keleti Szemle. III. 1902. 4. sz. 253—261.)