Századok – 1914

Történeti irodalom - Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837–39-iki hűtlenségi perének története kapcsolatban báró Wesselényi Miklós hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével. Ism. dr. Lukinich Imre 62

'62 TÖRTÉNETI IRODALOM. a magyar politika, a keleti kérdés roppant complexumának kézikönyve is, a melynek politikai műveltségünk elemévé kell válnia. Pethő Sándor. Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837—39-iki hűtlenségi perének története, kapcsolatban Wesselényi Miklós br. hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével. Budapest, Szent-István-társulat. 1913. 8° 212. 1. Az 1834-i kolozsvári országgyűlést közvetlenül megelőző idő Erdély közéletében is forradalmi jellegű volt. A bécsi kormány rendeleteit gépiesen végrehajtó guberniummal szemben mind jelentékenyebbé váló ellenzék, »oppositio« állt szemben, mely Széchenyi eszméitől áthatva, Erdélyt alárendelt helyzetéből kiemelni és az anyaországgal egyesíteni kívánta. Az ellenzék egyik vezére, gr. Kendeífy Ádám volt ; köréje csoportosult a fő- és köznemesi ellenzék színe-java, mely a közel jövőre kilátásba helyezett országgyűlés irányítóját benne látta. Annál hihetetlenebbnek tűnt fel az alig 39 éves grófnak Kolozsvárt 1834. febr. 4-én este hirtelen történt halála. A város lakossága mérgezést gyanított és br. Jósika János gubernátor háza körül csoportosulva, fenyegető magatartást tanúsított, úgy, hogy csak nehezen lehetett nyugalomra bírni. Kendeífy temetése, mint sejteni lehetett, politikai tüntetéssé vált. Wesselényi Miklós br., ki a temetésre Kolozsvárra érkezett, Kendeífy házából a katonai őrséget kikergette, gr. Bethlen János pedig megeskette a népet, hogy Kendeífy elveit követni fogja. Az általános izgalom és ingerültség még le sem csillapodott, midőn febr. n-én a polgárság és a Kolozsvárt állomásozó katonaság közt összeütközés támadt, mely többeknek halálával és súlyos megsebesülésével végződött. A kolozsvári zászlóaljat büntetésből másnap elhelyezték ugyan a szomszédos falvakba, de az eset megvizsgálása végett kirendelt bizottság politikai színt akart adni a történteknek, sőt Metternich hg. is azt mondta a jelentést tevő br. Miske József kanczelláriai elnöknek : »Es wundert mich gar nicht, dies habe ich von Clausenburg schon lange erwartet.« (V. ö. gr. Gyulai Lajos naplóját. Erd. Múz. 1903.) Br. Wesselényi mindezt Kolozsmegye 1834. márczius 10-i közgyűlésén szóvá is tette és éles hangon, erős kifejezésekkel bírálta a kormány politikáját, mely ilyen eszközökkel akar egy országot rendben tartani. Ezen beszéde s egy kőnyomda felállítása miatt, melyben az 1834 május végén megnyílt kolozsvári országgyűlés naplóját a kormány kifejezett tilalma ellenére kinyomatta, Estei Ferdinánd főhg. kir. biztos az erdélyi kir. tábla előtt Wesselényi ellen közkereset indítását rendelte el 1835-ben. Ez azután a királyi jogügyek erdélyi igazgatójának, Gaál Lászlónak elmozdíttatása után, ki a keresetre