Századok – 1914

Történeti irodalom - Pongrácz Alexander: Urgeschichte der Magyaren und die Landnahme. Ism. D. S. 518

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 518 citatum, ki lehetett egészíteni. Nem sok az új szöveg, de Szalay tollából ez is becses és Szalay Imre báró szép kegyeletről tett tanúságot kiadásukkal. Dr. Alexander Pongrácz: Urgeschichte der Magyaren und die Landnahme. Gyergyószentmiklós. 1912. 8. VIII. 480 1. A mikor az itt jelzett munkát olvasóinknak bemutatjuk, arra kell őket kérnünk, hogy képzeljék magukat a középkor első századaiba, mert ez az igazi tudományos módszer, a melyet szerző követ, akkorában volt divat. Nem is érdemes, hogy ezzel a tarkábbnál tarkább badarságokat tartalmazó könyvvel bővebben foglalkozzunk, de rá kell mutatnunk, hogy a nagyképűsködéssel párosult tudománytalan tudákosság milyen veszedelmes örvényekbe rántja a hozzá nem értő dilettáns kutatókat és azokat a jámbor olvasókat, a kiket az író nagyképűsködése és tudákossága tévútra vezet. Pongrácz nagy felfedezéssel gazdagította irodalmunkat. Kisütötte, hogy a magyar nemzet nem Árpáddal jött a hazába s az igazi magyarságnak semmi köze a görög írók turkjaihoz, hogy ezek a törökök csak az ország déli részét, az alsó Duna mellékét foglalták el, míg az igazi magyarok csak 906 táján (68. 1.) jöttek be a vereczkei szoroson át és igázták le az itt talált népeket, köztük Árpádnak a déli vidékeken lakó török kúnjait is. Az igazi magyaroknak — szerinte — semmi közük ezekhez a rákonczátlan, műveletlen, garázdálkodó nomád kánokhoz. Az ő eredetükkel foglalkozik művének javarésze az »Urgeschichte der Magyaren« czímű fejezet. Több mint száz oldal ebből a fejezetből kiírás W. Kingsmill : The Migrations and Early History of the White Huns, principally from Chinese Sources (1880) cz. doldolgozatából, A. Bastian : Die Gesch. der Indochinesen, 1866 ; F. Spiegel : Érán, 1863., Christian Lassen : Gesch. der griechischen und indoskythischen Könige, 1838. és Indische Alterthumskunde, 1867. és Th. Kruse : Indiens alte Geschichte, 1856., czímű munkáiból. Az eredménye ennek a kiírásnak a következő. A magyarság tungúz eredetű. A legrégibb kínai évkönyvek jueti néven ismerik őket s a Kr. e. II. századik Kanssu tartományban laktak. Akkor leverték őket a hiungnuk. A juetik két részre szakadtak. Az a részük, a mely Magyarországba jött, Baktriában az Oxus mellett alapított új államot. Innen Indiára támadak és az Indus mellékén az indoskytha birodalom alapjait vetették meg. Fehér hunnoknak és ephtalitáknak is nevezték őket. Mindezt a szerző a fent fölsorolt művekből ollózta ki. Azután 300 évig nem tud róluk semmit és