Századok – 1914

Történeti irodalom - Pongrácz Alexander: Urgeschichte der Magyaren und die Landnahme. Ism. D. S. 518

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 519 merész fordulattal a 898-ban Kiev alatt elvonuló fehér ugorokkal azonosítja őket. Ez a 300 év szerinte a khalifák pusztító hitterjesztésének kora. Adós maradt azonban a szerző ezen azonosítás bizonyításával. A kapocs mindössze az, hogy a kazár történet kapcsán a Judsi és Madzsar helynevekre akad (303. 1.) — mindenesetre igen gyönge szál 300 esztendő áthidalására és két teljesen különböző név összekapcsolására ! Ebből az azonosításból származik azután a többi badarság. A fehér ugorok 898-ban vonultak el Kiev mellett, tehát nem lehetnek azonosak Árpád turkjaival, a kiket szerző Erdélyen és a Duna mellett vonultat föl. Szerző szerint azért sem lehetnek azonosak, mert Árpád népe nomád volt, az igazi magyarok pedig városlakók, a kik elejétől fogva szilárdan megtelepedtek (!) és még őshazájukból hozták magukkal a megyerendszert fő- és alispánjaival (! 40 1.). A kalandozások pusztításai is csak a kúnok műve, az igazi magyarság nem kalandozott (23. 1.). Csodálkozunk azonban, hogy szerző, a ki Árpád turkjait igen kis számúaknak tartja, hogy Magyarországot meg sem hódíthatták (107. 1.), mégis képeseknek tartotta őket arra, hogy 70 éven át egész Európát megremegtessék. A két elem összeolvadása különben Pongrácz szerint ma sem teljes : Bis nun aus den wilden Magyaren türkischer Herkunft und Gesittung echte Magyaren ugrischer Art und iranischer Bildung sich entpuppen werden, dürften noch manche Jahrhunderte über das Land hinwegziehen (27. 1.). A török elemben új életre keltette a török vért IV. Béla kún telepítése, majd a török hódítás (120. 1.). Sőt ezzel az állítással kapcsolatosan szerző egész csomó súlyos vádat vág a nemzet ezen részének (szerinte a déli, tiszai és eredélyi részek) szemébe : hogy ők játszották török kézre az országot »verhessen den ihnen lästigen katholischen Glauben, um sich dem kalvinischen Glauben in die Arme zu werfen, machten gegen die von den Magyaren gekrönten Könige aus dem Hause Habsburg Aufruhr und Rebellion« (121.1.). Nem csodálkozunk ezek után azon, ha szerző azt mondja, hogy Anonymus krónikája XVI. századi hamisítás, és hogy krónikáinknak a magyarok eredetére vonatkozó részei kálvinista írók hamisításai (34. 1.). Mit szóljunk azonban a szerző felháborodásához, hogy modern tudósok Zaltából Zoltánt, Taksiból Taksonyt, Jutatzából Jutást, Bultzuból Bulcsút csináltak ? Szerinte ezek »Männer, die zumeist kumanischer Abstammung und Anhänger des kalvinischen Glaubens sind, und sodann als Anerkennung ihrer wissenschaftlichen Verdienste zu Mitgliedern der Ungarischen