Századok – 1914

Értekezések - PELZ BÉLA: A haimburgi béketárgyalások. 1621 január 25–április 22 - 477

A HAIMBURGI BÉKETÁRGYALÁSOK. 485 tenni, nem pedig ilyet, melyet akkor tehetnének, ha három nagy ütközetet nyertek s Bethlent elfogták volna. Különben is jó lesz okosabbnak lenni, mert ilyen rideg viselkedéssel igen könnyen teljesen a török karjai közé kergethetik Bethlent. Most a császári biztosok nevében Meggau s Preiner vették át a szót, kik higgadtan azt válaszolták, hogy ő felségének nincs mit indítványoznia, de hajlandó meghallgatni Bethlen kívánságait, azokat majd fontolóra veszi, s a mi igazságos és méltányos, azt meg is fogja adni.1 Bethlen és a rendek biztosai ez alatt megállapodtak Pozsonyban. 25-én a közbenjárók értük küldték Casanovát. A Duna partján két lovas zászlóalj fogadta őket, kik tisztelettel s biztonságban kísérték a követeket Haimburgba, hol nagy fénynyel s pompával tartották bevonulásukat. Még aznap megkezdődtek a tárgyalások, de a két küldöttség egész tartamuk alatt nem értekezett személyesen egymással, hanem csak a közbenjárók által. Délelőtt a császári biztosok újból felkeresték a francziákat, előadták, hogy bár Ferdinándnak volnának más eszközei is a magyar lázadók megfékezésére, mégis a közbenjárók kérésére beleegyezett a békés tárgyalásokba. Most már csak arra kérik őket, legyen rá gondjuk, hogy Bethlen ne használja a királyi czímet. Különben pedig hajlandók meghallgatni Bethlen s a magyarok kívánságait és előterjesztéseit, mert ezért küldték őket ide. A közbenjárók megígérték, hogy tárgyalni fognak a magyar biztosokkal, de azt gondolják, hogy a császári biztosoknak kellene először propositióikat előterjeszteniük. Hogy Bethlentől meg kell tagadni a királyi czímet, azt ők is helyeslik, bár nem hiszik, hogy a magyar biztosok mindjárt a tárgyalások elején lemondanának róla. A császáriak azt válaszolták, hogy nem tőlük függ s nem is illő, hogy ők adják elő először feltételeiket, ezt tiltja utasításuk. Különben is a tárgyalást az uralkodó és alattvalói közt az utóbbiak javára kezdeményezték. Ebben a közbenjárók megnyugodtak, megígérték, hogy tárgyalni fognak a magyar biztosokkal, mondjanak le a királyi czímről s használjanak helyette más meglelelőt, Ferdinándnak azonban adják meg a császári és királyi czímet. E tanácskozást félbeszakította a magyarok bevonulása s a nap többi része a kölcsönös üdvözlésekkel telt el.2 Másnap a magyar biztosok felkeresték a közbenjárókat, átadták Bethlen és a rendek levelét, melyben köszönetet mondanak a franczia királynak békefáradozásaiért. Majd Péchy 1 Ambassade, 479. és kk. 11. — Franki és Ráth : Dallos Miklós győri püspök politikai és diplomat.iai iratai. Esztergom, 1867. 66. 1. 2 O. L. Tract. Publ. fasc. 2. No. '5. és fasc. 14. No. 2.