Századok – 1914

Értekezések - PELZ BÉLA: A haimburgi béketárgyalások. 1621 január 25–április 22 - 477

484 PELZ BÉLA. utaztak. Elutazásuk előtt többször is ülésezett a magyar tanács s tárgyalta a biztosoknak adandó utasításokat, miben a Harrachféle tervezet szolgált zsinórmértékül. E szerint elérkezettnek látták az időt, hogy a császári hatalmat végleg megszilárdítsák Magyarországon ! Ezt czélozta már Ferdinándnak decz. io-én kelt rendelete, melyben megsemmisítette Bethlen királylyá választatását s lesújtó kritikát mondott Bethlen egész eddigi pályájáról, sőt még a fejedelem czímét sem adja meg neki.1 Hogy tervét senki se akadályozhassa, birtokelkobzásokkal meg akarta semmisíteni az ellenzéket. Végül pedig a magyar alkotmányra szándékozott halálos csapást mérni, mikor a nádor hatáskörének megszorítását és a bécsi pontok s a pozsonyi országgyűlés végzéseinek revisióját követelte. Hogy pedig az ekként szerzett hatalmat biztosítsa, követelte a német őrségek befogadását, vagy legalább is azt, hogy a parancsnokok kinevezésével biztosíthassa magának a várakat. Egyszóval a korábbi ajánlatokra már nem is gondolt, Bethlennek kárpótlásúl mindössze néhány jószágot szánt.2 Ilyen utasításokkal jöttek a császári biztosok Haimburgba. 1621 január 24-én este érkeztek a franczia közbenjárók és a császári biztosok Haimburgba. Megérkezésük után a biztosok azonnal felkeresték a közbenjárókat. Dallos püspök üdvözölte őket s köszönetet mondott a franczia királynak közbenjárásáért. Du Preaux igen udvariasan válaszolt, majd azon reményének adott kifejezést, hogy a császár továbbra is hajlandó marad a békére s kérte a biztosokat, terjeszszék elő feltételeiket, hogy a magyar biztosok megérkezése után azonnal megkezdhessék a tárgyalásokat. Dallos erre meglehetős ingerült hangon felelt, hogy az ő ura visszaköveteli az országot minden feltétel nélkül vagy legalább is csak azon egy feltétel alatt, hogy kegyelmébe fogadja a lázadókat, a zavarok szerzőinek kivételével. A mi Bethlent illeti, nem alkudozhat vele a császár, mert semmi joga Magyarországhoz, sőt Erdély fejedelmi székét is, melyre elődje megöletésével jutott, csak bitorolja. A közbenjárók erre kereken kijelentették, hogy ők nem azért vállalták a közvetítést, hogy most ilyen haszontalanul töltsék az időt. Tessék komoly ajánlatot 1 Katona : História critica XXX. 549. 1. 2 O. L. Tört. Emlékek B. 9. Tract. Publ. f. 21. No. 11. Ez utasításban szól a Bethlennek adandó czímzésről : »Observandum etiám érit praefatis Commissariis nostris, quod si Bethlenii, eidemque adhaerentium Hungarorum Commissarii Regium titulum Bethlenio verbis, vei quovis scripto deterrent, ne id approbare reputentur admittere non debebunt . . . Dandum autem illi titulus antiquus consuetus, nempe Princeps Transylvaniae, Siculorum cornes et quarundam partium Regni Hungáriáé dominus.