Századok – 1914

Értekezések - LUKINICH IMRE: Egy erdélyi kereskedelmi társaság terve 1703-ból 464

EGY ERDÉLYI KERESKEDELMI TÁRSASÁG TERVE I703-BÓL. 519 A 32 pontból álló tervezet tartalma a következő : Közismert igazság, hogy »pecunia nervus belli, vei nervus rerum agendarum« ; a pénzhiány egy országban nagy szerencsétlenség, ez Erdély összes bajainak is a kútforrása. »Sokan azt itilik, hogy az hol tenger nincsen, ott bő pénz nem lehet. Űgy vagyon, igaz dolog, hogy ott a kereskedés annyira és a pénz is olyan nagy mértékben nem foroghat. De nincsen csak egy ország is ezen a világon, az melyben az Isten valami oly fun dust, vagy capitalis kéneset, avagy alkalmatosságot legalább ne tött volna le, hogy a jó elme, serénység által pénzt ne szerezhessen.« Példa erre Belgium, »a hol sem arany, sem semminémű metallum, sem bor, sem kenyér, sőt csak fa sem terem, mégis minden országokat kincscsel felülhaladott«. »Gyalázat... és pökség« tehát, ha természeti kincsekben bővelkedő országok szegények, holott ilyenekben szűkölködő országok számára is nyilik alkalom és lehetőség a meggazdagodásra. Ennek módjai a következők : i. Ha »mint az csatorna az vizet, úgy az más országok marháját, kénesét magokon általbocsátják kereskedés által«. 2. Ha idegen országok nyers termékeit megveszik, azokat otthon feldolgozzák és »nagy nyereséggel visszaadják azoknak, az kiktől vötték«. 3. Az országban bőven termő czikkekből nagy kivitelre kell törekedni. 4. Ügyelni kell arra, hogy csak jó pénz legyen forgalomban, sok pénzt az országból ki ne vigyenek, s végűi »sok henye ingyenélő ember ne légyen, minden ember egy kereseten ne légyen«. Anglia és Francziaország erősen fejlődnek, mert ott a meggazdagodás említett feltételei megvannak ; ellenben nem haladnak azok, melyek »kiváltképpen étellel-itallal bővelkednek«, mert »rest néppel birnak, sem kereskedésen, sem kézimesterségen nem kapnak, csak esznek, isznak.« Ilyen Lengyel-, Magyarország, Erdély, Moldva és Havasaifölde, mely utóbbi két tartomány azonban »pénzesebb« Erdélynél, mert termékeit a bevitelre szoruló balkáni népek drágán megvásárolják. Ezek előrebocsátása után az a kérdés, hogy Erdély, melynek sem tengere, sem hajózható vizi útjai nincsenek, egyáltalában meggazdagodhatik-e ? Erre csak azt felelhetni, hogy Erdélynél »boldogabb és gazdagabb« ország messze földön nem volna, ha Bethlen Gáborhoz hasonló fejedelmei lettek volna. Hivatkozik a fejedelemség arany, ezüst, vas, ón, réz és kéneső termelésére, melyből bőven telnék kivitelre, gazdag sóbányáira, a marha- és lótenyésztésre, hiszen az erdélyi ló most is híres kitartó voltánál fogva ; ott vannak