Századok – 1914

Értekezések - R. KISS ISTVÁN: Az első magyar közjog - 357

AZ ELSŐ MAGYAR KÖZJOG. 357 magába foglalja az anyagi magánjogot és perjogot — csak kikerülhetetlen esetben mentegetőzve érintvén némi közjogi szabályokat. Hogy a másik munka a közjogot tartalmazta volna, nem nehéz kitalálni. E munka főképen a törvényeken és jogszabályokon alapúit volna ; a magánvonatkozású és hatályát veszített intézkedések kihagyásával egy szerves egészbe, egyetlen decretumba foglalta volna össze azokat. Ebben egyetértenek az összes vonatkozó intézkedések ; ily értelemben mondja az 1504. és 1507. törvény idézett czikkelye in unam formám decreti redigi, az 1514. évi LXIII. t.-cz. in unum comportare, valamint az 1525. évi hatvani országgyűlés XXXII. czikkelye: in unum corpus decreti redigere. Alapos a gyanúnk, hogy még János király 1527. évi országgyűlésének idézett czikkelyében is decretumque in veram formám redigant helyett in unam formám lett volna olvasandó. Hangsúlyoznunk kell ezeket, mert irodalmunkban a későbbi Habsburg-kori terminológia, illetve értelmezés lett közkeletűvé, e korban pedig a reformatio decretorum alatt Verbőczy munkájának javítást, a decretumok összegyűjtése alatt pedig a törvényeknek ma Corpus Juris név alatt ismert szövegkiadását és nem rendszeres feldolgozását, egy testbe foglalását értették. Tehát közjogunk kodifikálásának ügyét végigkísértük 1527-ig, János király budai országgyűléséig. Oly teremtő erejű korban született ennek eszméje, a mely Verbőczy Tripartitumát szülte és nagyszerű jogelvek beczikkelyezésében is történelmünk legtermékenyebb korának tekinthető. A munkálat elvégzésére a productiv, munkás Verbőczynek nemcsak tekintélyénél, hanem nádori s a János király mellett elfoglalt főkanczellári állásánál fogva is befolyása lehetett. Nemcsak a kor irányzata, hanem személyi tekintetek is feljogosítanak tehát azon feltételre, hogy ez az eszme nem maradt papiron, hogy legalább is az előmunkálatok megtörténtek. E feltételt támogatja az említett végzések változó stylizálása is, melyből a munkálat némi előhaladását már korábban megállapíthatni véltük. Közönséges jogunk egy testbe foglalására az első lépés a feldolgozandó anyag összegyűjtése, a második áttanulmányozása, a harmadik bizonyos rendszer, az articulusok czímének megállapítása lehetett. Ezt követte volna a tulajdonképeni feldolgozás. Más sorrendet el sem lehet képzelni. A két előbbi nem adhatott sok gondot : hiszen ismeretesek az érvényesnek tartott törvények s a bizottságnak rendelkezésére állott