Századok – 1914

Történeti irodalom - Kajlós (Keller) Imre: Dr. Böhm Károly élete és művei. I–III. köt. Ism. Márki Sándor 327

TÖRTÉNETI IRODALOM. 329* az egyéni ideák sorrendjét és szükséges voltát a lélektannak kell föltárnia és kikutatnia ; a társadalmi eszmékre nézve ugyanezt a történetírástól várta. Abban, hogy az ideában az egyénnek és a köznek fejlettségi fokát föl lehet ismerni, rejlik az idea és az ideál fontossága az értékelméletre, az axiologiára nézve. Ezzel pedig az értékelmélet, Böhm szerint, nemcsak p történetírásnak, hanem a történetfilozófiának, sőt — ha vele csakugyan egynek lehet venni — a sociologiának is alapúi látszik szolgálni. A történelem bölcselete ily módon az axiologiának magának is támasza és bizonysága. A történelmet nem a tudás terjedelme, hanem annak minősége mozgatja ; nem a kép, hanem a belső érzés, mely a képnek értéket tulajdonított. Ö maga tiltakozott az ellen, hogy az idea és az ideál értékelméleti fontosságáról írt tanulmányában az ideál psychologiáját, vagy azoknak történelmi fellépését akarta volna adni ; csak azt a kört jelölte meg, a melyben a gondolat határozott alakot nyer s azt a vonatkozást, mely ezen körök és az értékelés formái közt fennáll. Tiltakozott az ellen is, hogy ezen a téren ő egyáltalán meg akarta volna kísérteni a constructiót ; hiszen —• a hogy szerényen hozzátette — »a történelmi eseményeket filozófiai jelentőségükben csak az övénél avatóttabb tudás birná elrendezni.« Azonban, mikor a Magyar Társadalomtudományi Társaság szabad iskolájában a különböző történelmi felfogásokról szólva, az övéről is megemlékeztem, ezt szokatlan melegséggel köszönte meg és kijelentette, hogy a történelmi eseményeknek filozófiai jelentőségökben való elrendezését mégis szeretné megkísérlem és ismeretelméleti alapon óhajtaná, mert csak ez alapon lehet fölépíteni a történelem filozófiáját. A realismus vagy az idealismus segítségével ez lehetetlen volna, mert az ismeret forrásait egyik sem érteti meg velünk. Sajnos, történetbölcseletének rendszerét nem építhette ki ; ezen utolsó beszélgetésünk után a halál 2—3 hét múlva már elragadta. Azonban közös tanítványaink : Kajlós Imre és különösen Makkai Ernő (ki ezen emlékmű III. kötetében szép tanulmányt közölt a történelem megértéséről) Böhm alapvető művének (Az Ember és Világának) négy kötetéből s egyéb értekezéseiből megvilágították azt az alapelvet, mely szerint Böhm bölcselete alapján föl lehetne építeni a történelembölcseletet. Makkai különösen arra figyelmeztet (III. 114—142. 11.), hogy a történelem, Böhm szerint, az értékelések jelenségtana (fenomenológiája). A történelem minden ténye mint a múltban történt értékelés eredménye jelenik meg előttünk. »A mi a múltban történt, azért történt íígy, a hogy tudjuk, mert azok, a kik a cselekedeteket végrehajtották, így találták értékesnek.« Csak