Századok – 1914

Történeti irodalom - Kajlós (Keller) Imre: Dr. Böhm Károly élete és művei. I–III. köt. Ism. Márki Sándor 327

330 TÖRTÉNETI IRODALOM. 330* ténykérdések ,hogy mi a történettudomány tárgya, mik annak általános tényei és törvényei, milyen a történelem módszere stb. ; mindezeket filozófiai kérdésekké csupán az ismeret problémája teszi. Mivel minden ismeret csak positiv alapon nyugodhatik, történetbölcseletet is csak positiv alapra lehet építeni. A közvetlenül megérthető végső ismeretek az ismeretet előhozó és az alanyban adva levő tényezők, vagyis az ismerést teljesítő functiók. Elsősorban ezeket kell tanulmányozni, hogy ismereteinket megmagyarázhassuk és megérthessük. A magyarázat az értékek megállapításából következik ; s a történelem megértésének magyarázó elve a végső functiókban van. így a történelem minden általános kérdését egységes tanba : az általános történelembe (a sociologiába) lehet összefoglalni s ez a tan adja a társadalom életének általános törvényeit. Az elbeszélő történelem pedig az értékelés jelenségtana, mely tényekkel bizonyítja, az alkotásokat időnkint milyen értékelések sugallották. így, mint minden filozófia, a történelem bölcselete is elérné czélját, a végleges megértést, a magyarázatot. Ehhez azonban Böhm csak az utat mutathatta meg ; a történelem tényeinek rendre való megmagyarázását hozzá hasonló nagy szellemtől, jobban mondva nagy szellemektől kell várnunk. Makkai mindenesetre jól megismertette velünk Böhm Károly történelemfilozófiájának alapjait. Sokkal szigorúbban ítélt Apáthy István Böhmnek a természettudományokhoz való viszonyáról. Mindenekelőtt azt állapította meg róla, hogy természettudományias gondolkodás egyetlenegy pillanatig sem vezette, élettudományi ösmeretei pedig egyáltalán nem voltak. így tehát, természettudományi ösraeretek hiányában semmiképen sem értékelhette a laboratóriumok munkáját. Böhm, mint láttuk, valóban a történelmi rész elsajátítását tekintette már fiatal korában is a tudományosság első felének. Mindamellett tiltakozott az ellen, hogy tanítását valami íellengző alkotásnak : spiritualismusnak, idealismusnak, vagy akár materialismusnak nevezzék, mert ezt is csak elavúlt, ócska metaphysicának tartotta. Tanítása olyan szellemű, mint a criticismus és a positivismus. Olyan kísérlet, mely a föld adataihoz ragaszkodik s azokat rendezni és megérteni törekszik ; de hitt az ideálokban s álláspontja fölötte állt a positivismus merev ténylegességének. Mindenben a valóság, az öntét megértésére és magyarázatára törekedvén, inkább gnostikusnak, mint positivistának nevezhető. A Böhm sírjánál tartott megható gyászbeszédben Schneller István egyetemi tanár helyesen utalt reá, hogy rosszúl ismerik Böhmöt, a kik rendszerének csak ontológiai része alapján ösmerik s rideg posi-