Századok – 1914

Történeti irodalom - Kajlós (Keller) Imre: Dr. Böhm Károly élete és művei. I–III. köt. Ism. Márki Sándor 327

328 TÖRTÉNETI IRODALOM. 328* tása alapján mindenekelőtt azzal akart tisztába jönni, mi történt idáig a filozófia terén ? »Olyat tettem — mondotta még theológus korában, — a mi örökké lelkem tulajdona marad : tanultam : A mennyire módomban volt, arra törekedtem, hogy a tudományosság első jelét : a történelmi részt elsajátítsam.« Göttingen ben Rittertől hallgatta az újabbkori bölcsészettörténelmet ; Dunckertöl az egyháztörténelmet ; Tübingenben Roth egyetemes vallástörténelmi, Landerer vallásfilozófiai és Liebmann vallásfilozófiai történelmét hallgatta. Az ókeresztény egyház történetét Göttingenben Ritschl kedveltette meg vele. De már akkor arra a következtetésre jutott, hogy »hiában fárad a történelem : a régi alakokból az újakat nem tudja levezetni sohasem. Minden nagyobbszerű tünemény egy férfiú által jön létre, ki Isten terveinek nem vak, hanem cselekvő eszköze. így volt ez Krisztussal is«. A német egyetemekről hazakerülve, a pozsonyi ág. hitv. ev. theológián 1869-ben maga is a böksészettörténelem s általán a bölcsészet tanára lett ; s 1871-ben már készen állott egy 109 íves kéziratos munkája, mely a bölcsészet történetét Kantig tárgyalta. Megírta az idealizmus történetét is Kant óta, de egyik műve sem jelent meg. A »Hon« sem adta ki a filozófia történelméből írt egyik czikksorozatát, a mely ízelítőül szolgált volna. Később, mikor a Magyar Filozófiai Szemlét megindította, legelső feladata gyanánt nemzetünk filozófiai múltjának vizsgálását ösmerte el. Adott is hét dolgozatot a bölcsészet történelméből, de a magyar filozófusokkal külön nem foglalkozott. Mindenesetre érdeme, hogy Comte Ágost pozitív rendszerét elsősorban az ő munkatársai ösmertették meg a magyar közönséggel ; de Comte történetfilozófiáját, ettől a folyóirattól függetlenül, Pauler Gyulának akadémiai székfoglalója mutatta be. Egyébiránt Böhm úgy gondolkozott, hogy »a kinek a filozófia csak történelmi objektum, nézetek halmaza, melyek — tekintet nélkül igaz voltukra — egymást kergetik az emberek agyában, az sohasem értheti meg mesterét. Az a filozófia alapkérdéseit nem fogja sem megérteni, sem megfejteni«. Másnemű vizsgálódásain kivűl történelmi tanulmányai is arra vezették, hogy a filozófia czélját a valóság, a tények magyarázatában keresse. De ösmeretünk tárgya szerinte nem az önálló tárgy, hanem csak annak a képe. S valóban, a tényeknek a történelemben is csak jól-rosszúl megmaradt képeit ösmerjük ; nem azt, a mi történt, hanem csak a mi emlékezetben maradt róla. Ez pedig annyira hézagos és feldolgozásának módja sokszor oly tudománytalan, hogy Böhm, a ki pedig a filozófiában annak történelme ismeretével adott új rendszert, kora történetírását előadásaiban némi kicsinyléssel emlegette. Szerinte