Századok – 1914

Történeti irodalom - Kajlós (Keller) Imre: Dr. Böhm Károly élete és művei. I–III. köt. Ism. Márki Sándor 327

TÖRTÉNETI IRODALOM. 327* oklevélkiadásokat nem exotikus furcsaságaik, hanem a legmagasabb fokú tudományosság jellemezné. Gárdonyi Albert. Dr. Böhm Károly élete és művei. Kajlós (Keller) Imre szerkesztése mellett írták többen. Három kötet. Beszterczebánya, 1913 8 r. V, 410, 350, 271. lap. A három kötet ára 36 korona. Böhm Károlynak, egy önálló filozófiai rendszer megalapítójának tanítványai szebb emléket nem állíthattak, mint ezzel a háromkötetes könyvvel, a melyben életét és munkásságát szeretettel, de egyúttal igazságszeretettel tették vizsgálódás és tanulmány tárgyává. Magának Böhmnek szavaival élve, »nem csillogó díszmüvet adtak pillanatnyi meghallgatás számára«, hanem olyan forrásmunkát, melyre ezentúl mindenkinek hivatkoznia kell, ki Böhmmel igazán meg akar ismerkedni. Az a körülmény, hogy a nagy filozófus halála (1911 május 18) után már harmadfél év óta ilyen nagy terjedelemben jelenhetett meg, nem a kegyelet hirtelen felbuzdulásának, s nem az elsietettségnek, hanem annak a jele, hogy a mester szavai és iratai már a kathedráról megtalálták útjokat a tanítványok eszéhez és szívéhez ; sőt idejök maradván, hogy Böhm filozófiáját a kathedrán és az irodalomban még mesterök életében maguk is ösmertessék és terjeszszék, a tudásuk legszebb virágaiból font koszorút az alig begyöpösödött sírra azonnal letehették. Kajlós (Keller) Imre az I. kötetben 342 oldalon írta meg, hogyan élt Böhm Károly, ki új »hazát szerzett a filozófiának s új filozófiát adott hazájának«. Böhm naplóján s néhány kéziratán kivűl tölhasználta a tudósnak minden munkáját s így nemcsak egy élet külső körülményeit ösmertette meg olvasóival, hanem azt a lelki küzdelmet is, mely közt Böhm filozófiája teljesen kialakúlt. Irodalmunkban kevés életrajz van, mely ilyen mélyen engedne bepillantanunk egy ember lelki világába ; de alig is van író, a ki ezt a bepillantást könnyebbé tette volna, mint Böhm, ki rendszerét 1867-től 1911-ig valósággal az olvasóközönség szemeláttára fejtette ki s ahhoz tépelődések és ellenmondások között is eljutott. Már húszesztendős korában új filozófiáról álmodozott. Életrajzírója abban találja munkásságának legnagyobb sikerét, hogy valóban »nemcsak megvilágította a modern bölcselet egyik legégetőbb problémáját, az értékelméletet, hanem úttörő, vezető szellem lett a világirodalomban az által, hogy ezt az értékelméletet összekapcsolta, egybefüzte a világmagyarázat végső princípiumaival«. Mindezt nagyon beható történelmi tanulmányok alapján tette. Reinhold, Chalybaeus és mások bölcsészettörténeteinek olvasga-