Századok – 1914
Történeti irodalom - Veress Endre: Basta György hadvezér levelezése és iratai. I–II. köt. Ism. Gárdonyi Albert 321
TÖRTÉNETI IRODALOM. 323* Különösen pedig akkor nem volna szabad idegen szöveget vegyíteni a közlésbe, a mikor az eredeti szöveg ismeretlen a közlő előtt s csupán utalásból következtet az irat tartalmára. Veress Endre ezt is megteszi ! Basta p. o. 1604 deczember 4-én a következőket írja Mátyás főherczegnek : Con una mia de 29 del passati diedi avviso a V. A. Serma della rótta data al Bochkai, insieme col Bechtes bassà e Tartari, doppo la quale avendo trovato ch'il nimico haveva abbandonato il presidio di Sendreo, vi pose dentro 300 fanti et una compagnia di cavalli etc. Vagyis értesítést küldtem a Bocskainak adott török segélycsapatról, s ez értesítés után megtudtam, hogy a szendrői várat elhagyta az ellenség, tehát rendeletet adtam megszállására. Ezek alapján Veress Endre 1604 november 29-iki kelettel a következőket közli : Sietve értesítem (honnan tudja, hogy sietve !), hogy avendo dato (ezt nem lett volna szabad olaszúl közölni, mert ez nincs is az eredetiben s megtéveszti az olvasót !) una rótta al Bochkai, insieme col Rechtes bassà e Tartari, látván, ch'il nimico haveva abbandonato il presidio di Sendreo stb. (ez már nem volt benn a levélben !). Egy szóval olyanokat írat, a miket Basta nem írt meg s olyan alakban, hogy lehetetlen a forrással bizonyítani. Ezt nem szabad csinálni. Pedig hasonlókkal Veress Endre egyáltalán nem fukarkodik s az eredmény természetesen az iratok számának rendkívüli emelkedése. Nem esett volna a kiadvány rovására, ha 2089 irat helyett csak 1089 darabot tartalmaz, mert nem a szám a fontos, hanem a közölt darabok belső értéke. Az értékes darabokat Veress Endre úgyis egész terjedelmükben közölte s ez értékes darabok is megtöltöttek volna két kötetet. Az ilyen kiutalt s költött szövegű darabokat el kellett volna egyszerűen hagyni. A gyűjtemény szövegközlése ellen sok és súlyos kifogást kell emelnünk, a melyeket különösen azért ajánlunk Veress Endre figyelmébe, mert a régi közlést mindenkor gondosan ellenőrzi és megbírálja (1. a II. k. 381. lapját gr. Kemény József másolatáról), hasonló kritikát kell tehát kiállaniok saját közléseinek. A szövegközlésre látszólag nagy gondot fordított, mert tudományos álláspontját mindkét kötet bevezetésében nagy körültekintéssel körvonalozza. Nem tartjuk helyénvalónak, hogy Veress Endre nagy ellenszenvét a betűhív közlés ellen külön kritika tárgyává tegyük ; el nem mulaszthatjuk azonban figyelmeztetni, hogy a betűhív közlés túlságos elhanyagolása nem teszi feleslegessé az oklevelet, a mi pedig az oklevélkiadások egyik czélja. Nagyon helyes azon elv, hogy elsősorban hibátlan szöveget kell nyújtani, a látszólagos hibák azonban a legtöbbször olyan egyéni vagy helyi sajátosságok, a melyek sok szempontból értékesíthetők
