Századok – 1914

Értekezések - SZEGFÜ GYULA: Két historiographus Castaldo erdélyi seregében 17

KÉT HISTORIOGRAPHIES CASTALDO ERDÉLYI SEREGÉBEN. 2J. okából hagyta meg feldolgozatlan állapotukban. Természetesen ő is Decebálnál kezdi a történetet, de csakhamar áttér az ország leírására, ahol már nem tudákos hagyományokból, hanem saját látott dolgaiból él. A három nemzet erkölcseiről, az oláh vajdákról, a kiknek Erdély az éléstáruk, de bizalom nem lehet hozzájuk, a tordai barlangról, melyben fiatal ördögök laknak, a kik éjjel kijárnak, a hegyekbe űzött oláhokról, a kik ott pásztorkodva, napról-napra tengetik életüket, őszinte egyszerűséggel és fitogtatás nélkül mondja el a mit tud. Igen érdekes a karánsebesi kerület leírása, a hol a fekete föld eső után rossz szagú, de nagyon termékeny, s a hol ráczok laknak, kik oláhul beszélnek ugyan, de könynyebben érthetően mint a többi oláh, s a hol még sok vadember és állat található, melyek valami érthetetlen nyelven beszélnek, télen-nyáron szarvasmarhákat fejnek és szopnak éjjelente s ebből táplálkoznak. Az események előadásában is lehetőleg arra szorítkozik, a mit maga is látott. Nagy titkokat, az események rugói felfedezését hiába keresnénk nála. Részletesen leírja, milyen kocsin jött Fráter György Castaldóhoz, hogyan tette Castaldo Izabellánál első látogatását, hogyan ment körbe a pohár a király egészségére Fráter Györgynél Űjvárott, magyar szokás szerint. Minden mondata természetesen folyik, úgy hogy munkáján a helyi zománcz még akkor is feltűnnék, ha nem is tudnánk pontosan, hogy még Erdélyben, teljesen egykorúan irta azt. A törökfogásra zungen zu fachen kifejezést használja, a hol világos a török-magyar szóhasználat hatása. Különben a temesvári ostrom előadása után tisztességgel feljegyzi a dátumot Actum Temeschwar den Sibenvndzwainzigisten tag Octobris Anno im Ainundfunffzigisten, s előtte : Allso ist es hie in diser belegerung vom Annfang biss auf das ende ergangen. Hasonlóképen Lippa ostrománál : Actum im veit Leeger vor Lippa den Acht vnndzwainzigisten tag Nouembriss, Anno etc. im Ainundfunffzigisten. A befejező részt 1553 végén, s legkésőbb 1554-ben Írhatta. Gailel egyszerűségét jellemzi, hogy munkájából kiérezhető a szerző protestáns volta, a nélkül, hogy vallásos tárgyak előfordulnának benne. Fráter György szerinte olyan babonahitben (Superstition) élt, hogy reggelenkint imákat szokott mondani és ha ezt naponkint elvégezte, azt hitte, hogy az illető napon nem kell hirtelen haláltól félnie. Már egy XVI-ik századi, s talán teljesen egykorú olvasó protestáns ízűnek találta a superstitio szó használatát s illő módon geprauch-ra javította ki a kéziratban. Hasonlóképen a reforma-