Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

.288 DR. POMPÉRY AURÉL. megemésztették. Szomorú végét Rónay így mondja el egy 1861 január 19-én kelt levelében : »London, 19. 1. 61. — Élő halott vagyok, azért engedelmet, feledhetlen győri barátaim, ha az első találkozásnál is egy síremlékie mutatok a pyrenaei hegyek alján. Felirata ez : Ici repose Alexandre Lukács, âgé 32 ans, né à Nagyvárad, Hongrie, mort à Bisanos le 8. Juin 1854. »Látod amott a világosi romokat piroslani ? Mintha csak most pusztulnának az ős várnak falai ! — így szólt hozzám Lukács Sándor augustus 13. 1849. » Az egész vidék homályba borult, csak a hegyormon rezgének a búcsúzó napnak sugarai. A romokon tűzfelleg ömlött el. — így van ez napalkonyatkor mindég, mondják a környék lakói ; így lehete hajdanta, midőn Árpád, a honszerző e bérczeken fejedelmi várat épített : tornyai akkor is levilágítának az új hazára, s tán e körülmény miatt neveztetett Világos-nak. »E sajátszerű tüneménynek leírását ne vegyék önök puszta bevezetésnek, tényről szólék, melyet feledni nem fogok, nem tudok, tényről, mely azon pillanatban merült fel viszontagságos éltem pályáján, melyben mindent, mindent elveszték, mi egykor kedves volt ! »A nap letűnt s a gyász-romok mint rémek setétlének ezeréves hazánk romjai felett. Világosnál leáldozott világunk ! El, el a Hortobágyra, keressünk menedéket. »Egy évig bujdostunk tanyáról-tanyára, hontalanok saját hazánkban. — Végre Lukács Sándor Bécsen, én a Kárpátokon keresztül idegen földre menekültünk, hogy először Hamburgban s utóbb túl a tengeren, Londonban ismét találkozzunk. »A találkozás rövid örömeit hosszú, hosszú szenvedések követték. Lukács Sándor nejével és ennek anyjával az új világba vándorolt, hogy az Ohio pusztáin új hazát keressen, én a Themse partjain kerestem munkát, kenyeret.« Itt közbeszövi Rónay Lukácsnak egy, hozzá intézett levelét, a mint következik : »New-York, augustus 2. 1853. — Megtörtént, mitől már a hazában féltem, testi erőm a nehéz munka alatt megtörött. Gazdaságom szépen indult, de hónapok óta fekszem s a betegség felemészté nőm kis vagyonát. Eladom ékszereit, eladok mindent, mit nélkülözhetünk s megyek Európába. Az orvosok szelídebb éghajlatot ajánlanak, jövök meghalni. Hű barátod Lukács Sándor.« Azután így folytatja Rónay : »Bujdosó barátaim megérkeztek. A hölgyek zokogva nyujták kezeiket, a 32 éves férfiú mint haldokló agg dőlt karjaim közé. —