Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

A NEMZETI FELBUZDULÁS (1790). 263 s egész egyénisége varázsával élére tör e küzdelemnek, megsejtvén e közhangulat fordulatát, belevonva a munkába az ország első embereit is, a kiktől a mozgalomnak nemcsak erősítését, hanem egyszersmind irányítását is várja. Még nem mer szakítani a kormányrendszer sugalta felfogásával, de a változó közhangulat hatását lehetetlen nem éreztetnie. Hévvel szól a magyar nyelv tanításának szükségéről. Az nem lehet a császárnak czélja, hogy a magyar nyelvet eltörülje. A még fennálló, bár roskadozó rendszer végkövetkezménye ellen szinte hangosan tiltakozik, a mi aztán a Mindenes Gyűjtemény szerkesztőjét is, a ki pedig a közös iskoláknak oly elkeseredett ellensége, dicséretre ragadja. Két tanítót, Wályi Andrást és Bálintfit épen a magyar nyelv sikeres tanításáért dicsértet meg a Helytartó-Tanácscsal,1 s tagadja, hogy az iskolaügyi újítások ellenkeznének »kedves nyelvünkkel«. Másfelől azonban irodalmi törekvései általán ezidétt nagyobb lendületet vesznek, mint eddig bármikor. Buzgalmához, izgató tevékenységéhez áldozókészség járúl s felemelt fizetésének tetemesb részét irodalmi czéljaira szánja. Erélye oly arányokat ölt, mint előtte egyetlen írónké sem ; mert ha nem hirdeti is még, tetteivel már bizonyítja, hogy a ki valamely czélt el akar érni, semmi akadálytól sem szabad visszariadnia. Ezért ragadja meg a legkülönfélébb eszközöket, hogy az irodalom által a közélet vérpezsgését gyorsítsa, a felvilágosodás eszméit hintegesse és a magyar művelődés útját feltörni segítse. Verset és prózát ír, bölcselkedő, mulattató és politikai tartalmú vizsgálódásokat tesz vagy ilyeneket fordít. Orpheuskwal fölkeres mindenkit, a ki csak némi érdeklődést mutat haladásunk iránt. Nem várja be, hogy folyóiratát megrendeljék, elküldi kéretlenül is, mintha vállalatának anyagi oldalát tekintetbe sem venné. A nyilvánosság iránti érzéket iparkodik erősíteni szélesebb körben, mint bárki más. És sikeresebben. Nemcsak a saját fordításait adja a közönség kezébe, hanem írótársaiét is, vagy igyekszik azoknak pártfogókat szerezni a főúri körökben, a hová egyetlen irónk sem oly járatos, mint ő. Barátai maguk is megsokalják áldozókészségét. Egyazon időben, midőn Orpheuszt megindítja, mind Gessner minden munkáinak fordítását, mind a Messias tíz énekének, Wieland Dio genese nek és Shakespeare Hamletjének a fordítását is sajtó alá készíti ; tervbe veszi az első magyar költői antho-1 Kazinczy F. Lev. I. köt. 438. 1.