Századok – 1914

Történeti irodalom - Gróf Andrássy Gyula: A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Ism. R. Kiss István 214

220 TÖRTÉNETI IRODALOM. SIS volt, mint a mennyi a Corpus Juiisbanvan. Ez több mint valószínű, holt bizonyos. 2. Közönséges szabályokra nem volt szükség, mert a decentralisatio miatt a legtöbb közügyet törvényhatósági jogszabályok szabályozták. 3. A mennyiben mégis befolyt a király a törvények hézagainak országos pótlására, azt rendelet és nem egyoldalú törvény alakjában tette. Kimaradt itt a leghatalmasabb érv : a magyar alkotmány történelmi alapon fejlődött, tehát közjogunk inkább jogszokásokon, mint törvényeken alapul. Ezt hagyják figyelmen kivűl jogtörténészeink és közjogászaink. Tény ugyan az, hogy a törvények általában inkább köz-, mint magánjogi articulusokat tartalmaznak, míg kimutathatólag jogszokásaink túlnyomóan magánjogi tartalmúak, — de csak magánjogi természetű okleveleinkből kimutathatólag. Ebből még nem jogosult, véleményem szerint, azon conclusio levonása, hogy a mi törvényeink ki is merítik a magyar alkotmányt. A közjogi természetű jogszokásoknak (ha aránjdag nem is sok) van némi emléke, de van nyoma ezek írásba foglalásának, következetes, csaknem szószerinti idézésének, van nyoma országos jogszabályoknak, statútumoknak, sőt egy középkori magyar közjognak is. Természetesen mindezeknek bővebb bizonyítása ismertetésünk határain kivűl esik ; de fel kell hoznunk, ha törvényeink hézagairól és azon feltételről van szó, hogy e hézagokat királyaink egyoldalú törvénynyel pótolták. Foglalkozik még Tezner néhány kevésbbé fontos, komikumig erőltetett érvével, melyeket a magyar királyok önálló, egyoldalú törvényhozói képessége mellett felhoz és azután Túrba ellen foidul, a ki a pragmatica sanctióról írott nagyhatású munkájában az 1687-ben megváltoztatott királyi eskü és hitlevél alapján azt állítja, hogy királyaink nem kötelesek törvényeinket megtartani. Túrba érveit is ízekre szedi és alaposan czáfolja. Conclusiója az, hogy jogilag »az államakarat függetlensége és a magyar állam souverainitása érintetlenül fönnáll«. Ezen állításával szemben azonban a következő fejezetben rámutat arra, hogy e jogi önállóság a valóságban nem maradt meg. A jogilag nem létező összbirodalom, illetve a császárok Gesammtpersönlichkeitja tényleg megvolt — s többé-kevésbbé az ennek megfelelő szervezet is az udvari hatóságokban. Ismerteti az udvari titkos tanácsot, hadügyi tanácsot, kamarát, cancellariát, a hadsereget és külügyeket — sajnos azonban, hogy nem terjeszkedik ki ezekkel szemben a magyar közigazgatási testületek specialis ismertetésére. Fejtegetései során sokszor megfeledkezik, hogy már végzett a jogi önállóság kérdésével, ez irányban is többször elmefuttatásokba bocsátkozik, s bár a magyar irodalom-