Századok – 1914

Történeti irodalom - Apponyi; Rodolphe: Journal du comte –. Tome I–II. Ism. Gányi Bertalan 221

TÖRTÉNETI IRODALOM. SIS ban nem ismerek oly munkát, mely a központi administratio kérdését szerzőnkhöz fogható rendszerességgel és bőséggel tárgyalná, feladatát korántsem oldja meg. A tényleges függést is törvényczikkelyekből (!) akarja megállapítani ; semmi nyoma, hogy ismerné az erre vonatkozó újabb német és osztrák irodalmat, néminemű publikált anyagunkat, nem is szólva a nehezen hozzáférhető levéltári adatokról. Hogy az ily módszer nem vezethet eredményre, hogy conclusióját nem fogadhatjuk megnyugvással, nem is kell mondanom. Jól tudjuk, hogy az ő nagy hiányai miatt a magyar történetírás is felelős. A mi, komolyabb munkától irtózó, azt megbecsülni sem tudó irodalmunk talán évtizedek múlva sem lesz ott, hogy oly összefoglaló ismertetésre alapot nyújtson, a milyennek összeállítását gróf Andrássy megkísértette. Némi optimismussal csak abban tudunk reménykedni, hogy íme, a tendentiosus osztrák írók politikai ügygyé teszik régi administrationk kérdését is ; — Isten mentsen ugyan a politikától ! — de így mégis csak észreveszik, hogy e kérdéssel is illő már foglalkozni, mert különben nyakunkra nő s tudatlanságunkkal visszaél a szomszéd. összefoglalva az elmondottakat, szerzőnk legnagyobb gyengéje a szereplők jellemzése, sokkal jobb, bár nem egyszer hézagos az események elbeszélése ; igen kitűnő, irodalmunkban párját ritkító az állapotok rajza. Nagyon kívánatos, hogy a munka minél szélesebb körben terjedjen és hasson. Nyelvezete nemesen egyszerű és világos ; előadása érdekfeszítő. Úgy gondolom, hogy még járatlanabb ember is megérti, sőt élvezettel olvashatja elvontabb természetű részeit is. R. Kiss István. Journal du comte Rodolphe Âpponyi. Publié par Ernest Daudet. Tome I-II. Paris, Plon-Nourit et Cie. 1913. 435.. 527. 1. Egy magyar diplomata párisi naplója számunkra még akkor is figyelemreméltó irodalmi jelenség volna, ha érdektelenebb korszakra vonatkoznék, mint Apponyi Rudolf gróf feljegyzései. E napló jelentőségét lényegesen fokozza, hogy X. Károly bukása, a júliusi forradalom, Lajos Fülöp uralkodása és a februári forradalom alatti párisi megfigyelésekről számol be, mert a felsorolt események mindegyike nagyjelentőségű úgy Francziaország, mint Európa politikai történelme szempontjából is. Apponyi Rudolf gróf huszonnégy esztendős korában lett a párisi osztrák-magyar nagykövetség titkára s ekkor kezdette meg feljegyzéseit, a melyeket 1850-ig folytatott, a mikor Párist és a diplomatiai szolgálatot elhagyva, nyugalomba vonúlt.