Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

22 DR. DÉZSI LAJOS. lelte a félsz-betegség. A főkapitány népét megszámláltatva, úgy találta, hogy 3000 embere van. Sánczot ásat s mindent megtesz a vár megerősítésére. »Szent Kalára napján« (aug. 12.) 9 óra tájban tetszett föl a hegy hátán Házon basa seregével s »nem messze környül várnak telepedék«, Begier bég pedig a Sóstóhoz szállott s a sánczok ostromához látott. Két ostromot sok török halálával vert vissza a védősereg. Egy szombat napon 9 órakor sok török gyűlt össze a bozótban. Ez oldalon legkevésbbé féltették a sánczot s a törökök itt törtek be, oly váratlanúl, hogy a kapitány is alig száguldhatott be. Az ellenség ezután a szigetvárosnak indult. A hajdúság igen megijedt s Illay és Wathay nehezen tudták őket megnyugtatni. De csak rövid időre, mert csakhamar megszöktek »nyakukba vették a bozótot« s példájukat sok katona követte, elhagyván a zászlót s hadnagyukat. De kilencz végig megállta a sarat. A többi mind a rétre szökött, a hajdúkból is csak 120 maradt bent. A Sziget most védtelen maradt s a megszállás nyolczadik napján ott állította fel ágyúit az ellenség. Ez ellen a kapitány »egy retiradát baranaból rava, földdel az közit megtöltette vala«. Közben gyakorta kérték a várat, de belől »semmi szót« nem adtak rá. Már 17 nap óta voltak így megszállva, de azért vitézül tartották magukat, mert bizakodtak, hogy nem késik soká a segítség. Már ekkor megfogyatkozott a vitézlő nép, sokan elszöktek, sokan megholtak, »négyszáz ha vala ki találtaték ép«, a kapitán lábát is meglőtték. Az estig tartó ostrom után belátják, hogy a várat nem tarthatják tovább s a németek azt tanácsolják, hogy adják föl, de a Gróf a hadnagyokkal együtt ellene volt a köznép akarának. Hiába. Másnap reggel (aug. 29.) a »vitézlő nép« két német zászlótartót a basához küldött, a török is kivül zálogot adott be. De a gróf külön izenetet küldött Hogy semmi közök nincsen váradáshoz, Sőt készek inkább mind eg[y]ig halálhoz. Vagy mint akarja akar az rabsághoz. A basa nagy fogadást tett nekik, szakállát fogva, hogy mind elbocsátja : »de török szava mint eb ugatása . . . Hitetlen most is mindétig az vala«. Ez alatt a Monostor bástyát •ellepték a janicsárok s nem tudván őket onnan leütni, behágtak a bástyán, s a kit érhettek, ölték, vágták. Ott az kapitánt az hat hadnagyokval Nihán fű török vivék janczárokval Vezér bassához nagy sok hazugságval, Ajándékozák aranyos kaftányokval.