Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

WATHAY FERENCZ. 23-Azután elsorolja, hogy kik vesztek el vagy estek sebbe vagy rabságba a német és magyar főemberek közül. Nyolczat számlál elő, kik mind bársonyruhába, úrfi módra voltak öltözve a törökök csudálkozására. Azután magáról is megemlékezik t. i. nehéz sebet kapva, ő is fogságba esett. Ismét az elesettek névsorát folytatja s néhány nádra szökött katonát is névszerint megbélyegez. Azután így feddőzik : Országul magyarok kell vala támadni. Illy jeles hel[y]ért mindnyájan indulni ; Az más szájával nem kell vala enni, 111 szép hazánkért fáradságot nézni. Vaj de heában mert nincs fejedelmünk, Mint farkas erdőt néz mindgyárt félszemönk ; Egy rosz polgárért nemesül kiáltunk. Csak az törvénre s nagy pörre jók vagyunk. Majd még arról szól, hogy Fehérvár milyen fontos helyet foglalt el a végvárak között s azután a foglyul ejtett kapitányok további sorsát mondja el, t. i. a budai basa azt hazudta nekik, hogy Váczra küldi, pedig a helyett egy éjjel hajókba rakatta őket (köztük Wathayt is) s a Dunán leküldte Lándorfejérvárba, onnan Konstantinápolyba, a hol most is rabságban vannak. Azután vallásos intés, hogy Isten Fehérvár elestével csak próbára akarta tenni a nemzetet, hogy hálaadó lesz-é, de látva háládatlanságát, a visszafoglalt helyet ismét a töröknek adta. De meddig tart még Isten büntetése ? A vitézlő népnek, kapitánynak vagy bárkinek azt kiáltja »az török hite tiktek meg ne csaljon«. Kéri őket, hogy inkább gyűjtsenek hozzájok jó vitézeket s szabadítsák meg a szegény rabokat. A záró versszak : Ezerhatszázban s három esztendőben. Az tengör mellett ezt irák versekben. Egy katona rab szomorú kedvében, Ki Fejérvárért most is van nagy n[y]űgben, Szent Isten ne hadfd] szegént ott veszésben. Hazafiúi elkeseredésének még egy különénekben is kifejezést adott, melynek czíme : »Ének, mely az magyar nemzetségnek nyomorult, múlt és jelen való állapotját tractáljaa. Kezdete : Áldott magyar nemzet kevés maradékja, Régen Európának ki valál csillagja, Avagy ez világnak tüköré s zászlója, Az jó tisztességes hirnek kívánója : Szolgálatom neked örökké ajánlom Siratom szerencséd hogy semmit nem látom.