Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

WATHAY FERENCZ. 3-rették vitézei, sőt a menyecskék is. Nem is hagyta volna el e várat, ha a kapitány egy rokonát, mint árulót fogságba nem veti. Wathay pártját fogta, mert ártatlannak tartotta, de ő is bajba keveredett, melyből csak Mátyás főherczeg segítségével menekedett ki. Ekkor Sárvárra ment, mint ötven lovas hadnagya s a sárvári haddal később Pápára, majd Veszprémbe költözött át. Majd megnősült (1600), egy lósi gazdag özvegyet vévén el feleségül. Ifjú nejét birtokán hagyta s midőn egyszer látogatásáról visszatérőben volt, Pápán meg akarta látogatni egykori kapitányát, nem tudván, hogy a franczia őrség az alatt összejátszva a törökkel, lefegyverezte a magyar őrséget s a kapitányt is rabságba vetette. A látogató Wathay is hasonlóképen járt, rá is bilincset vetettek. De ő nem nyugodott bele sorsába. Összebeszélt rabtársaival (15-öt őriztek egy házban), hogy megszöknek, és ha másképen nem lehet, őreiket is legyilkolják. Wathay kezdte meg a veszedelmes vállalatot : leverve lábáról a vasat, kiugrott az ajtón s hirtelen földre teperte a pitvarban ácsorgó franczia őrt s míg az meglepetéséből felocsúdott s a többi őrök odafutottak, ő már a szomszédház udvarán keresztül az utczán volt. Az üldözők nyomában. A bástyáról leugrott az árokba és így szerencsésen megmenekedett : csak kurta gránát dolmányát lőtték át két helyen is az üldözők. Felesége karjai között pihente ki a szökés izgalmait. Szegény asszony nem sokáig örvendhetett az óhajtva várt viszontlátásnak : a pestis-járvány alig tíz hónapi házasság után elragadta. Mid őn feleségét eltemette s gazdaságát úgy a hogy rendbe szedte, ismét visszatért a vitézi pályára. 1601-ben Székesfehérvárnál harezol, melyet el is foglaltak. Itt kapta a győri viczekapitány levelét, melylyel magához hívta szolgálatra. Kikeletre el is szerződött, de a telet nősülésre szánta, feleségül vévén egy 17 éves rokonát, Vághy Zsuzsánnát (1602 febr. 17.). Midőn győri állomását elfoglalta, csakhamar parancsot kapott, hogy menjen Székesfehérvárra várkapitányi ranggal s legyen a magyar őrsereg (300 lovas, és 150 hajdú) főhadnagya. Nem szívesen fogadta e megbízást, mert tudta, hogy e vár nem tarthatja magát sokáig. E miatt nem örült a nagy tisztbeli emelkedésnek sem, de engedelmeskedett, mert így kívánta »a jó, tisztességes hírnévnek becsülése«. Mint viczekapitányt egyízben Bécsbe küldték, hogy vitézei fizetésének javítását kieszközölje : útjában feleségét is meglátogatta, a kit ekkor látott utoljára. Fehérvár falai nem sokáig állhattak