Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

tárcza. 709 A 183-ik lapon egy unicummal találkozunk, a mit szerző a 185-ik lapon ismétel, az Oszlányiak, zárjelben oda illeszti Simonyiak s alább írja : a Simonyi-család oszlányi ágáról. Hol merítette szerző ezen kapcsot a két család között, nem tudhatjuk, de eddig sem adatot, sem genealogust nem találtunk, a ki ezen két ősrégi Árpádkori családról a közös leszármazásnak a legparányibb adatát is említené. Hogy nekik Nagybéluson jobbágyaik voltak, ezt is említi szerző, de ilyen nevű falu sohasem volt, nyilván Bielicz értendő. A mezőkeszi birtok ügyében a Forgách-ősök M Apponyiak őseivel (még egyik sem viselte a család későbbi nevMipörben állottak, de erről nem találtunk említést, holott az A 'M> p i y i - C o d e x b e n ezen jogügy tüzetesen tárgyaltatik. ^k A 301-ik lapon olvassuk, hogy Forgách Péter 1580-ban Kazai Gyula fia János birtokrészeit kapta (kir. adomány alapján-e nem tudjuk) Pereszlény, Körtvélyes és Nagy- és Kis-Krstyene falvakban. Sajnáljuk, hogy szerző ezen Kazairól semmit sem szólt ; ki volt, elhalt-e, vagy hűtlenségbe esett volt ? Hát ha nem is volt Kazai, hanem Kazzai ? Szerzőt lehet, nem érdekli a név e két variánsa, de bezzeg érdekli azt, a ki azon vidék múltjával foglalkozik, a mely vidékről szerző folyton kénytelen szólni, de azért iránta sehogy sem tud megmelegedni. Minthogy a Forgách-családnak legrégibb és legnevezetesebb székhelye Ghymes vára és. környéke, erre és ezen nagykiterjedésű vidék lakosságára, melylyel a család hatszáz évnél tovább sűrű érintkezésben volt, érdemes lett volna több figyelmet fordítani, de azt tapasztaljuk, hogy ezek iránt a szerző a legkisebb érdeket sem tanúsítja. Azon ősrégi családok, melyek közül sokan épen oly rég, sőt régebben, mint a Forgách-család lakták ugyanazon vidéket, megérdemelték volna a velük való foglalkozást, ez volt azon társadalom, a melyben az illustris Forgáchok éltek, mozogtak. A mi pedig magát a vidéket illeti, minden lapon tapasztaljuk, hogy az teljesen idegen volt és maradt is szerző előtt. Ha ezen momentumokat tekintetbe veszi vala szerző, sokkalta érdekfeszítőbbé válik nagyszabású munkája. Sokszor nagyon szembeötlő szerzőnek tájékozatlansága a helyi viszonyokat illetőleg ; vígan beilleszt neveket, melyek a hiányos olvasás következtében eltorzulnak és nem bánja, hogy ez által a szöveg érthetetlenné és értéktelenné válik. A 211-ik lapon pl. az áll, hogy a benedeki apát jobbágya előbb Gyeszed-en (így !) lakott, utána »Császárról Herestyénre« stb. Gyeszéd bizonyára nem más, mint Gyewröd, Császár pedig Thazzar, a mai Taszár. Zsére, Kálasz, Kálna és egyéb helynevek is rendszerint eltorzítva állnak a szövegben, a mi a tájékozatlanságot s érdeklődés hiányát árulja el. A 117-ik lapon olvassuk »Renespergből Szamonba ment Setét-