Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

710 tárcza. kuti András molnárát elfogta stb.« A két helynév egyikét egy-két betűvel kiigazíthatta volna szerző, hisz az ismeretes szabad királyi bányaváros. A 481-ik lapon olvasunk Alsó-Kürti Ghyczy Jánosról, holott szegénynek praedicatuma Assa-Kürt. Magyar genealogus hogyan írhat ilyet ? A 485-ik lapon olvassuk, hogy Lossonczy Anna 1595 február 22-én meghalt Szomolyán (így !). Ezt a helyet sem ismeri szerző, különben azt írta volna : Szomolányban ; világos, hogy itt a név utolsó i(®tagját ragnak magyarázta. Itt több ízben Annának nevezi szerz FWbrgách Zsigmond nejét, ellenben ott, a hol a pontosság legkivi JStosabb volna, a nagy családfán, Katának. A 285-ik lapon a trencsényi tartozmányok nevei el vannak torzítva. Szűcsé kastély neve Szucsa. Baánfalu helyesebben Baan, tótul Banowce, a mi régtől fogva szabadalmas város, Brocsolyop helyesebben Brezolub. Nagy fáradságot nem okozott volna e hibákat mellőzni. A 457-ik lapon a Práznóczy-család javairól van szó, a melyekre Forgách nádor adományt nyert, a mely azonban sohasem érvényesült. Hogy azon ingatlanok szerző előtt teljesen ismeretlenek, kitűnik már a felsorolt nevekből ; egyik falu nevéből két falut csinál, egy másikat — mirabile dictu — »Horn« név alatt mutatja be ; ilyen pedig, merjük állítani, egész Magyarországon nem akad, de a szerző a név végső szótagját ragnak vélte s így a helynevet megcsonkítva örökítette meg a műben. Miután több ízben olvasunk róla, hogy ezen javak a Porgách-család érdeksphaerájába tartoztak, egy helyen azt is mondja, hogy sok pörösködés után csak a XVI-ik század végső éveiben jutottak a Forgáchok azok birtokába. Mi ellenkezőleg úgy tudjuk, hogy ezen birtokok zöme azon időben a híres Pogrányi Benedek kezeiben vala. Akkor már két évtized óta folyt az a nevezetes ha tár villongás, mely a XVI-ik században kezdődvén, a XIX-ikben fejeztetett be. Nagy pör volt ez. Práznócz birtokosai sok pöriratban említtetnek, de a Forgách név nem szerepel, vagy legfeljebb csak mellékesen. Ezen nagy causáról nem szól szerző, talán tudomása sincs róla ; ez alighanem a legerősebb bizonyíték, hogy a Forgáchcsalád ezen birtokokat csak a papiroson birta, de aligha nagyon érdekelte is a családot ezen vagyon, a mi nagy váruradalmaihoz arányítva, elenyésző volt. Alább azt olvassuk, hogy 1613-ban a király újból és végleg Forgách Zsigmondnak adományozta e javakat. Itt új ellenfeleket nevez meg szerző ; csak azt csodáljuk, hogy miért nem szólt soha a causal-nexusról, a mely a különféle pörbeli ellenfelek közt fennállott, akkor könnyebben megérthetnék a narratiót. Igv ezek csak deus ex machina módjára tűnnek fel, s ki nem