Századok – 1913

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. VI. köt. Ism. Dr. Lukinich Imre 535

TÖRTÉNETI IRODALOM. Geryehj Sámuel: Teleld Mihály levelezése. A széki gróf Teleki-család és a Magyar Tudományos Akadémia költségén kiadja a Magyar Történelmi Társulat. VI. kötet. 1672—1674. Budapest. Athenaeum. 8° XLII. + 662. 1. Teleki Mihály levelezésének VI. kötete a hanyatló Erdély történetének legmozgalmasabb éveire vonatkozik. A fejedelemség nemzetközi helyzetében, belső állapotában, a portához és a bécsi udvarhoz való politikai viszonyában egymást érték a válságos mozzanatok s a kritikus perczek. Az erdélyi kormányzás nélkülözte a határozott tervszerűséget; intézkedéseiben a pillanatnyi szükség vezette úgy a hódoltató törökökkel, mint a magyarországi interessatusokkal •szemben. A kötet levelei a feltartóztathatatlan hanyatlás kétségtelen jelenségeiről, s a megnyugtató kibontakozás mind jobban csökkenő lehetőségéről tesznek tanúságot. A mondottakat elsősorban a hódoltsági határok kiigazításának kérdése igazolja. Már az V. kötetben közzétett levelek is arra mutattak, hogy azon küzdelem, mely Erdély és a porta közt Székelyhíd, Sebesvár és a Halmágy-vidék birtokáért 1664 óta szakadatlanul tartott, végeredményben egész vonalon az erdélyi diplomatia vereségével végződött . »Nem vérrel, levéllel« foglalják el Erdélyt, jegyezte meg Bánffy Dénes, s az előzmények után valóban jogosan lehetett arra következtetni, hogy Erdély behódoltatása határkiigazítás czímén, még nincs befejezve. Különösen a váradi ejalettel szomszédos erdélyi megyék területi elhelyezkedésében fennálló bizonytalanság keltett aggodalmat, mert előrelátható volt, hogy a hódoltató törekvések legközelebbi czélja azon megyék megszerzésére fog irányulni, melyek а Piri-féle defter érteiméber — török felfogás szerint — különben is а portát illették. 1671 nyarán а nyugati határmegyék adózása tekintetében már újból mutatkoztak ellentétek s ezek kapcsán Kucsuk váradi pasa nyiltan követelte a »Kolozs, Doboka, Belső, Közép és Kraszna vármegyékbeli falukat«, s a nagyvezér hasonló tartalmú parancsára hivatkozva, a felsorolt részek haladéktalan átengedését sürgette, hogy »soha az haza közit hozzá ne tartsa.« Az október 12-re összehívott gyulafehérvári országgyűlés azonnal