Századok – 1913

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. VI. köt. Ism. Dr. Lukinich Imre 535

536 TÖRTÉNETI IRODALOM. felismerte, Jiogy a nagyvezér felszólítása a nyugati várak'és a legfontosabb sóbányahelyek átadásával azonos értelmű s végrehajtása esetén Erdély bukását idézné elő. Mivel azonban Túri László kapitiha egyidejű jelentése szerint a váradi pasától követelt határkiigazítást még a nagyvezér környezetében sem tartották befejezett ténynek, — bár a porta egyébként a Piri-féle defterben foglalt területi elhelyezkedés elvi alapján állott, — a rendek haladéktalanul ujabb követséget küldtek a portára, az útjából visszahívott Daczó János helyett Nemes János háromszéki főkapitány vezetése alatt. A követek november 9-én már Drinápolyban voltak, hova ugyanekkor a váradi, jenei és temesvári törökök megbízottai is megérkeztek az erdélyiek panaszainak ellensúlyozása végett. Fogadtatásuk annyira kedvező volt, hogy Nemes János halogatás nélkül a nagyvezér elé terjeszthetőnek vélte utasítása lényegét: »hogy az egy Bihar vármegyén kívül több vármegye ne hódoljon ;« vagy ha ez nem volna lehetséges, legalább »a Meszesen belől való faluk szabadulhatnának fel a hódlás alól.« November 17-én a szultán is fogadta őket, a nélkül azonban, hogy kihallgatásuk biztatásoknál egyebet eredményezett volna. Deczemberben végre akként döntöttek, hogy a határkérdést közösen kiküldendő bizottság fogja elbírálni, melyben a porta érdekeit és álláspontját Ali budai bég képviseli. A portai végzést Erdélyben vegyes érzelmekkel fogadták. Kétségtelennek látszott ugyanis, hogy »ez oly nagy dolog, hogy az egész országnak megmaradása, avagy elromlása forog fenn benne«, mert »valamint mostan az határnak igazítása leszen, annak megváltozását ember alig remélheti török nemzet ellen török commissariussága által«. Épen azért Apafi törekvése arra irányult, hogy a bég Várad elkerülésével akár Lippán, akár Debreczenen keresztül jöjjön Erdélybe, hogy »ne praeoccupáltassék az ellenkező féltől«, sőt szükségét látta annak is, hogy az ország »Ali bék elméjének megcsinálására« 5—600 tallért áldozzon. A tanácsosok Apafi javaslataihoz elvben hozzájárultak, a kivitel részleteiben azonban eltértek egymástól. Bánffy Dénes pl. tíz-húszezer tallért sem sajnálna »ez ügyben«; véleménye szerint az erdélyi biztosok Somlyóban gyülekezzenek és »onnan kellene eleiben mennünk Ali bégnek épen Székelyhidig«. Teleki Mihály szerint Apafi »tárházának nem kedvezvén, most nemcsak 600, hanem egynéhány ezer tallérokat is elkölthet, mert többször »ez az alkalmatosság is elő nem jön«. Hasonlóan vélekedett Haller János és Béldi Pál is, úgy hogy a fejedelem eredeti álláspontjától eltérően, Bethlen János előterjesztésének szellemében döntött s »az szebeni polgármestertől az szászok adójában kétezer tallérokat« vétetett fel »az mostani szükségre«. Az erdélyi bizottság, melynek tagjai : Teleki Mihály, Bánffy Dénes, Kapi György, Bethlen Farkas, Haller János, Szilvási Bol-