Századok – 1913
Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81
A MÜVELŐDÉ8TÖKTÉNELE51 PROBLÉMÁJÁHOZ. 91 ségének kifejezése. Ebből a szempontból sokáig azt az ellenérvet használták, hogy a historikus megismerése ép azért tökéletlen, mert forrásműveiben pótolhatatlan hiányok rejlenek, s ezért magát a történelmi megismerést szigorúan tudományos értelemben lehetetlennek mondották. Eb bei kétségtelen túlzást kell f iiismernünk. Mert az esetben, ha a mult tudatában nem voltak meg a fejlődés oly elemei, a melyek számunkra mai ismeretüket elegendőképen lehetségessé tennék, a mult tudatának vizsgálatáról le kell mondani, a mi még nem jelenti minden történeti megismerés felfüggesztését. Mert különböző szempontból a források értéke teljesen különböző és források nem léténél az értékelő szempontok fontosabbak és vezető irányelvűi, normáúl mindig a reconstructio szüksége és nem a források lehetősége marad, a czél pedig mindig a reconstructio egésze. A források esetleges hiánya csupán azt jelenti, hogy a reconstructio fáradságos munkája egyre nehezebb lesz. Kétségtelen viszont az is, hogy ha mellőzzük a kizárólagos forrásismertetést, a reconstructiónak maradnak mindig új lehetőségei. Ez ismerettani kérdésnél sokkal inkább szoktak hivatkozni a retrospectio 1 eliminálásának nehézségére. Lehet-e megalkotnunk a mult képét a nélkül, hogy a jelen a mult véghatása lévén, a jelen és mult e szoros viszonyából kiindulva, ne induljunk retrospectiók könnyen tovavezető fonalán, a mi a mult félreismeréséhez vezethet ? Ma kétségtelenül sok anachronismussal találkozunk ; hallunk a görögség socialismusáról, a mely voltakép a XIX. sz. második felének sajátja, korszakról-korszakra osztályharczokat vihetünk bele a történelembe ; hallunk már az assyrok statistikájárói, sőt talán moralstatistikájáról és a cserépfeliratok sociologiájáról, Thukydides tömeglélektanáról stb. Lehetséges-e kívül helyeznünk magunkat a mult vizsgálata közben a jelen tudatállapotából? Az előbbivel szemben arra is találunk esetet, hogy a mult tudatállapotát substituálják a jelenbe, a midőn ma és mégsem a mai jelen tudatösszes;égben élő egyénekkel találkozunk. Eme tapasztalati tények azt mutatják, hogy lehetséges egy korunkkal nem congruens össz-tudatállapot, a mely igazolja, hogy a retrospectio eliminálása nem oly túlzottan lehetetlen. Ellenkezőleg, nem látunk legyőzhetetlen psychologiai nehézségeket egy korszakoktól relative független, mondjuk korok fölötti tudat képződésére, a mely nem retrospiciál, hanem az objectiv szükségszerűség bizonyos ideális magaslatán viszonyokat szemlél. A művelődéstörténelemre nézve nem ez a prob lema lényeges 1 Bernheimnél substitutio ; példák (1908. 787. 1.) jellegzetesek.
