Századok – 1913

Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81

92 DR. DÉ KÁN'Y ISTVÁN. hanem a melyet föntebb említettünk : a mult szemléletét közvetítő tudatállapot (jelekben), a mely a mult és jelen történelmi ismereteinknél egyaránt szükségszerű közbeneső tagként jelentkezik. A múltnak mindig sajátos a tudata, a művelődéstörténet ebből indul ki. A legelemibb igazságként előttünk álló tétel, a mult tudatának különbözőségénél a legtöbször ismeret anyagra szoktunk gondolni ; ez viszont egyénenként olyannyira eltérő, hogy ez ismeretanyag vizsgálata jórészt csupán biograpliiákban van előttünk (Dahlmann-Waitz), s a régebbi methodologia ennek ismeretébe vezetett be. A follectiv jelenségek szempontja sem világitá azonban meg teljesen, hogy az emberiség életének különböző századaiban a tudatfunctiók, a tudat formái, tényleg jellegzetesen különbözők. Már maga annak legáltalánosabb értelmében intensitása is rendkívül változik ; a középkor hadviselése már a XV—XVI-ik században tudománynyá válik. A XVII-ik századtól a vámszerződések már a XIX-ik századig tudományos, gazdaságpolitikai elvek alapján álló megfontolások eredményeivé válnak. A tudatfunctiók mélyülést mutatnak ; ezért a legnehezebb része a történelmi reconstructiónak, mai intensiv tudatfunctiókat vissza nem vinni a múltba ; reflexió eliminálása újabb reflexiók árán roppant nehézségekkel vezet vissza a mult naivitásához.1 Jogtörténészek subtilis jogi fogalmakban tükröztetik a középkori fejedelem megfontolásait ; így lesz a középkor hatalmas kezű és praktikus érzékű embereiből a krónikaíró jámbor életnézetének megfelelően kegyes, szentéletű, sőt aszkéta király, így a középkor jámbor kalmárából mai gazdaságtörténelemben raffinált »economista«. így viszszük gyakran viszsza a fogalmi analysis és általánosítás mai csodás gyakorlatát a kezdő görög gondolkozókra. Az emberi tudat minden korban kétségtelenül bizonyos sajátos természetű kifejezésre jut az emberi cselekedetekben s ép ezért a mult cselekeleteinek psychologiai megértése és magyarázata a művelődéstörténelem tárgya, egyszersmind a politikai történelemnek logikai feltétele is. Ebből a szempontból valóban helyesen mutattak rá, hogy művelődéstörténelem nélkül politikai történelem valóban nem képzelhető, s így szükséges a forrásokból kiindulva, nemcsak a mult tudatának anyagát, hanem annak formáit is kutatnunk, azaz functionalis sajátosságát, mert az ismeretanyagnak csak ezzel való egybevetése által leszünk képesek ismereteinkkel összhangzó, congruens ítéletet alkotni. A művelődéstörténelem sajátos feladata megérteni a mult tudatának sajátos formáit, s ezért 1 V. ö. Wundt kiváló művét : Über naiven und kritischen Realismus. Philos. Studien. XII. és XIII. köt.