Századok – 1913

Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81

90 DR. DÉ KÁN'Y ISTVÁN. rázó elvet és kiválóan képes volt elibénk állítani, minő elhatározó befolyást gyakorolt e világnézet a kor tetteire. Egy kor tudatának gondos rajza teszi az ő művét művelődéstörténeti jelentőségűvé. À mult tudata jelekben, a forrásmüvekben ép úgy előttünk van, mint kortársaink tudata, hasonlókép jelekben. A mult tudatának látása okozza azt a közvetetten elevenséget, a melyet források olvasásakor érzünk, a midőn elmúlt korok sajátos jelenségeit ugyanazon kor sajátos tudatállapotában szemléljük. A szemléltető 1 történelem előnye mindenekfelett épen ez. Sőt, a mi a fizikusra nézve a kísérletezés, az a historikusra nézve a forrásolvasás : a tudomány empirikus alapjaihoz vezet mind a kettő. Vizsgáljuk meg Bernheim felfogását. Szerinte vannak a múltnak »egyenes« maradványai, az írott források pedig a múltnak ismeretét »csupán ezzel közvetítik«, de nem maguk a múltnak a jelenre fennmaradt részletei. Bernheim számos helyen hangsúlyozza e distinctio lényeges voltát, mindenütt élesen megkülönbözteti a hagyományt (Tradition) a maradványtól (Überreste). »Mindent, a mi közvetetlen a (történeti) eseményekből fennmaradt és megvan, maradványnak nevezzük ; mindent, a mit közvetetlen az eseményekből reánk hagytak, átmenvén és visszaadván einberi felfogás által, nevezzük hagyománynak.«2 E distinctióval szemben, vegyük a fentebbi példát, Fustel de Coulange művét, a mely a forrásműveket nem tartalmuk, hanem »felfogásuk« szempontjából elemezte. Az írott forrásokat is, a mennyiben egykorúak, a miit egyenes maradványainak kell tekintenünk, mert az egykorú források az illető kor tudatállapotát közvetetlenül elibénk tárják jelekben, tehát a mult közvetetlen maradványai, a jelen részei ép úgy, mint a hogy a korunkbeli tudatállapot kifejező jelei is a jelen részét alkotják.3 3. — A mult tudata egy, mint láttuk, főkép technikai okból a történeti megismerés kevésbbé értékes tárgyául tüntettetett föl, a melynek eliminálása szükséges. A kérdés ilyen felállítása azért sem helyes, mert az eliminálás csupán kép volt, a mely helyett sokkal világosabb a klasszikus hasonlat, a megismerés sajátossága, mint tiikrözési refractio. A források értéke a tükrözés hclyes-1 Barth : darstellende Geschichte. 2 Bernheim i. m. 1903. 230. 1. 3 Egyes methodikusok homályosan bár, de kifejezik a fentebbi felfogást. Monod, De la méthode dans les sciences, Paris 1909. fej. Histoire 335. 1. On ne doit pas oublier, que tout document historique est en lui-même un fait historique, que les document sont même les seuls faits historiques susceptible d'observation directe et permanente, que s'ils ne nous renseignent pas toujours avec certitude sur les faits de l'histoire, ils DOUS renseignent toujours sur ce que leurs auteurs et le plus souvent aussi les contemporains savaient et croyaient sur ces faits.