Századok – 1913

Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81

A MÜYELÖDÉSTÖKTÉNEI.EM PROBLÉMÁJÁHOZ. 89 A történetírót a szeme előtt lejátszódó jelenségeknél nem ugyanazok a vonások érdeklik, mint a krónikaírót. A történetírót elsősorban az eredmény érdekli a szerint, a mint a fejlődés összfolyamatában értékes tagként tűnik fel. Az egyszer történő, a mozzanat a legtöbbször quantité négligeable, a mely az egész képén mit sem változtat. De mi sem tévesebb, mint e részlet mellőzést szabályul állítani fel, s e tekintetben a Historische Zeitschrift hagyománya egy Revue de synthèse historique-nál logikai szempontból helyesebb. Ed. Meyer jelszavát, a historikus hivatása »ins Detail hinabzusteigen« sokszor ismételték azóta, és sokszor félreértették.1 Ez a jelszó a kérdés lényegének sejtelmét tartalmazza, de logikai szempontból azt eltakarja. Viszont az is kétségtelen, hogy részletet eliminálni a hiba lehető minimumával a legnehezebb, s ezért nehezebb egységes 2 történelmet írni, azaz nehezebb az összefoglalás avagy inkább egységes áttekintés. A XVIII. század rationalistáiról könnyebb részletesen írni, mint néhány fogalomban irányukat jellemezni ; Rousseau, Smith vagy Széchenyiről biographiát könnyebb írni, mint a filosofáló politikusok és nemzetgazdák irányát egy jelenségként fogni fel. Az egyes adatnak az egész szempontjából kétségtelen más értéke van. Művelődéstörténelmi szempontból értékmérő az, mennyiben tükrözteti vissza jellemzetesen a mult tudatát. Művelődéstörténelmi szempontból tehát az illető forrásmű más értéket nyer. Ebből a szempontból tekintve a források tana nem egy ellentmondást tartalmaz. Történelmet, ma, kétségtelen, nem írhatunk máskép, csupán a m It tudata alapján. Minden Bernheim szerint közvetetten maradvány a mult része a jelenben, de tárgymaradványok alapján történelmet írni nem lehetséges. Egy újabb nehézség az, hogy írott forrásnál a mult történeti (tényleges) folyamatai és a jelen történelme közé állandóan egy idegen, közbeneső tényező nyomúl : a mult tudata. A mult tudatát nem foghatjuk fel magának a mult történeti folyamatai összességének, mert kétségtelenül minden kor tudata hiányos önmagáról. A politikai forráskritika úgy vetette fel a kérdést, hogyan lehet e közbenső tényezőt eliminálni ; a modern ismerettan felvetette : egyáltalában lehetséges-e ; a művelődéstörténelem : szükséges-e. Véleményem szerint ez utóbbi kérdés föltevése az egyedül helyes ; a mult történetének legjellemzőbb adata maga a mult tudata. Fustel de Coulange pl. a görögség tudatállapotában, a vallásos »azaz« az ősökről való tudatban, életnézetben találta a fő magya-1 Historikusok is. 2 A természettudományok mintájára egy nem tökéletes megjelöléssel így is találjuk : a történet »rendszere«.