Századok – 1913
Történeti irodalom - Veress Endre: Berzeviczy Márton (1538–1596.) Ism. Dr. Erdélyi Alajos 764
768 történeti. irodalom. (117. 1.) Csak ezzel egyeztethető össze Berzeviczy Edmund azon adata is, hogy Berzeviczy Márton magyar rokonsága a XVI. század végén tért át a lutheránus vallásra, mert ez bizonyára mindenben a hatalmas rokon példáját igyekezett követni. De ezt látszik igazolni Veress egy későbbi adata is, a mely szerint Berzeviczy halála után visszatért fiai »1605-ben nem törődvén adománylevelük határozott tilalmával, — korlátlan kegyúri jogot gyakorolva — katholikus istentiszteletet akartak meghonosítani a leistenaui templomban« és ebben »a hűbérúr königsbergi kormánya akadályozta meg őket«. (202. 1.) Aligha tévedünk tehát, ha azt hiszszük, hogy Berzeviczy áttérésének adata a königsbergi levéltár aktáiban rejtőzik. Ám Berzeviczy Mártont főérdekei mégis a katholicismushoz fűzték, bizonyára sietett tehát megnyugtatni a hitbuzgó Báthoryt, hogy áttérése csak formális. Lutheránus vallása tényleg sohasem vált gyakorlativá, Erdélyben ép az ő hatalmas egyénisége viszi keresztül -a jezsuiták letelepítését (1583.), viszont leistenaui birtokán a »cuius regio, eius religio« akkori elvét sem érvényesíti, sőt elnézte, hogy midőn patrónusi jogánál fogva a brandenburgi őrgróf ellenére Leistenauban életbe akarta léptetni a Gergely-féle naptárreformot, az emiatt kitört viszályban saját (katholikus) béresei eretneknek» szidalmazták a falu protestáns lakóit«. (169. 1.) Csak egy ízben, már Báthory halála után, mint starogardi kapitány érvényesítette erélyesebben patrónusi jogát, midőn 1590-ben királyi határozat akart a protestáns nemesektől egy templomot visszavenni. Bizonyos tehát, hogy Berzeviczy vallásilag vagy teljesen indifferens volt, vagy az ellentétes anyagi érdekei és diplomatiai hivatása közepett vallásos meggyőződését nagyon mélyen, szívében rejtegette. Annál meghatóbb élete végén a messze külföldön jólétben dúslakodó szívének hazafias fellobbanása, midőn a 15 éves török háború kitörésekor az elhagyott magyar hazát veszélyben látja. Ez a megható vég kiengesztel jellemének némely homályáért, hivatásos diplomatiai tehetsége pedig gondviselésszerű szolgálatokat tett kettős hazájának, Magyar- és Lengyelország érdekeinek. Méltó az író tollára, méltó, hogy neve dicsőségének földerítésére Veress Endre tíz külföldi és tíz hazai nagyobb levéltárat, illetve könyvtárat kutatott át. Mindenesetre haladás a modern magyar történetírásban, hogy a kinek eddig a nevét sem igen olvashattuk túlságosan harcziaskodó és politizáló történeti könyveinkben, annak életéről most ily vaskos, díszesen illusztrált kötet jelenhetett meg. Es mégis érezzük, hogy ez a mű nem utolsó életrajza Berzeviczynek. Veress Endre érdeme az adatgyűjtés és ezen adatoknak itt-ott festői, költői lendületű stílusban való közlése, de azon lelkes valami iránt, a mi az adatokba
