Századok – 1913

Történeti irodalom - Pintér Jenő: A magyar irodalom története Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferencz haláláig. Ism. Dr. Torsai Ányos 769

769 történeti. irodalom. is életet varázsol, a mi bevilágítana Berzeviczy Márton korán felülemelkedő lelki világába, inkább csak fölkeltette érdeklődésünket, mintsem ki is elégítette. DR. ERDÉLYI ALAJOS. A magyar irodalom története Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferencz haláláig. (1772—1831.) Irta : Pintér Jenő. Budapest, 1913. Szerző kiadása. VIII + 274, 317 lap. A két kötet ára 30 korona. Mikor bárom év előtt e folyóirat hasábjain Pintér irodalomtörténetének első két kötetéről szólottunk (1910. 53—61. 1.), azzal az óhajtással zártuk ismertetésünket, hogy az író lelkesedése ki ne apadjon s az irodalom újabb korszakainak feldolgozását is minél hamarabb megkaphassuk. Várakozásunkban nem csalódtunk : Pintér munkásságának újabb eredménye e két vaskos kötet, mely félezernél több oldalon irodalmunk újjászületésének, sőt joggal mondhatnók : megszületésének küzdelmes és tanulságos hatvan esztendejét mutatja be. Az első kötet hat fejezete a történelmi s társadalmi milieu széles megfestése után Kármánig viszi tárgyát, a második kötet nyolcz fejezete az új irodalom klasszikusait s kisebb íróit ismerteti Kisfaludy Károlylyal bezárólag. Azt az elismerést, a melyben Pintérnek a régi irodalmat tárgyaló kötetei részesültek, ez újabb két kötetre vonatkozólag csak hatványoznunk lehet. Ha akkor kiemeltük tudományos módszerének aprólékos pontosságát, a forrástanulmányokra vonatkozó fáradhatlan szorgalmát, az elért eredmények teljességét, ez elismerésből most nem elvennünk, csak hozzátennünk lehet. Mert az egyoldalúság, a tekintélyekhez való túlságos ragaszkodás, a tapogatózó értékelés, mik előbb itt-ott jelentkeztek, most úgyszólván tejlesen eltűntek s aesthetikai elmélyedésről, az önálló kutatás-adta öntudatos biztosságról tanúskodik a könyv minden lapja. Legnagyobb érdeme e köteteknek is az, hogy az eredmények s értékelések végleges megállapításán kivűl végig kíséri az egyes irodalomtörténeti kérdések fejlődését is és lelkiismeretes pontossággal közli a kérdéseket tárgyaló forrásmunkákat. S mikor egy-egy kérdés feldolgozását nem találja még eléggé kimerítőnek, nem mulasztja el fölhívni rá a kutatók figyelmét s így módszerén és példáján kivűl még tárgyakat is ád az irodalomtörténet munkásainak. így feldolgozásra váró themák volnának pl. a közoktatás múltjának XIX. századi fejezete (I. 13. 1.), a magyarországi iparművészet s képzőművészetek története (I. 21.), a bécsi Theresianum magyar tanárai (I. 26.) stb. Mennyire igaz a mű előszavának kijelentése, hogy az írói alkotásokra vonatkozó irodalmat is lehetőleg teljesen átkutatta, bizonyítja az, hogy még a legújabb, a mult évben megjelent tanulmányok, SZÁZADOK. 1913. X. FÜZET. 49