Századok – 1913

Történeti irodalom - Veress Endre: Berzeviczy Márton (1538–1596.) Ism. Dr. Erdélyi Alajos 764

767 történeti. irodalom. kutató korban nagy diplomata létére vallási felfogását annyira szíve mélyére tudta rejteni, hogy míg Berzeviczy Edmund életkörülményei, katholikus érdekű diplomatiai sikerei alapján »kétségtelenének tartja katholikus vallását (Száz. 1898. 796. 1.), bár magyar rokonai a XVI. század végén lutheránusokká lettek ; Veress ép ellenkezőleg azt állítja, hogy Berzeviczy Márton már gyermekkorától lutheránus volt. Tényleg Veressnek ép egy vatikáni adata alapján ma is csak annyit tudunk, hogy Berzeviczy legalább 1584-ben már protestáns, valószínűleg lutheránus volt, bár szerettük volna, ha Veress ezen egyetlen, döntő jelentőségű adatát legalább az idevonatkozó főszövegében eredetiben, latinul, közölte volna ; mindenesetre érdekelne bennünket, vájjon Berzeviczy csakugyan oly kereken jelentette-e ki, hogy »nem kíván katholikus lenni«. (170. 1.) Azt azonban csupán negatív bizonyíték alapján, hogy t. i. áttéréséről később nincs említés, nehéz volna megállapítani, hogy Berzeviczy csakugyan már gyermekkorában, a szülői házban, tért volna át a lutheránus vallásra, mint ezt Veress valószínűnek tartja. (21. 1.) Mert az csak nem bizonyíték, hogy Berzeviczy a XIII. Gergely előtti követségében elég enyhe megjegyzéssel, hogy t. i. valláshódításban a szigorúság »napjaink tanúsága szerint annyi bajnak okozója«, elítélőleg czélzott a Bertalan-éjre »s könyörületes hangjával« — mint Veress magyarázza (74. 1. jegyzet) — »önkénytelenül is lutheránus vallását árulta el«. Mintha bizony az elítélő, könyörületes hang katholikus ajkon ebben az időben lehetetlen lett volna főleg oly Bertalan-éji borzalmakkal szemben, melyekben a vallási érdekeknek csak ürügyszerepük volt az önző pártpolitikai érdekek mellett. De lám, a legfőbb katholikus, a pápa, ki imént Berzeviczy lábcsókját fogadta, és tizenegy bíborosa közül egy sem szörnyűködik el a katholikus erdélyi fejedelem »lutheránus« követének vakmerő megjegyzésén, hanem a pápa őt »kedves fiú«-nak nevezi, sőt a legnagyobb katholikus kitüntetésben, aranysarkantyús lovaggá ütésben, részesíti. (77. 1.) Ifjabbkori életkörülményei, érdekei (Ferdinánd katholikus udvara, paduai egyetem, Forgách és Báthory benső barátsága) inkább a mellett szólnak, hogy java férfikoráig (1578.) katholikus volt. Midőn azonban bámulatos érdemei daczára az elért rangjához méltó leistenaui hűbérbirtokot, melyhez a lutheránus hitközség patronátusa is kötve volt, a brandenburgi őrgróftól, Báthory lengyel királyi hűbéresétől, ugyancsak Báthory minden jóakarata daczára sem tudta elnyerni, két évi hasztalan erőlködés után végül személyesen ment Königsbergbe, hol két heti ott időzése alatt naponta bejárva a lutheránus udvarba, bizonyára nemcsak az ajándéktárgyakkal, hanem elsősorban a lutheránus vallásra való áttéréssel érte el egyszeriben azt a kitüntető bizalmat, hogy a szép birtokot nemcsak maga, de jövendőbeli felesége is haláláig élvezheti.