Századok – 1913
Történeti irodalom - Ortvay Tivadar: Habsburgi Mária és férje II. Lajos magyar király katholikus igazhívőségének kérdése. Ism. –ő 695
történeti irodalom. 695 letes, élet sugárzik felénk minden lapjáról. Az adatok tömkelegében nem válik szakadozottá, hanem kerek egészet alkot, és pedig szerves egészet, nem csupán mesterségesen összefűzött tákolmányt. Egyetlen fogyatékossága, a mit különösen a Széchényi Ferencz jellemzésénél tapasztaltunk, hogy nem elég mélyen járó, inkább a felszínen mozog. GÁRDONYI ALBERT. Ortvay Tivadar, Habsburgi Mária és férje II. Lajos magyar király katholikus igazhivőségének kérdése. Budapest, a Szent-István-Társulat tud. és irod. osztálya 1913. A Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának felolvasó üléseiből. 83. szám. Ára 1 korona. Mária királynénak, II. Lajos királyunk feleségének a reformatióhoz való viszonyával több ízben foglalkoztak történetíróink, így Botka Tivadar1 és Fraknói Vilmos.2 Kutatásaik azonban nem vezettek biztos tudást nyújtó eredményhez s maga Fraknói, midőn másodízben írt e kérdésről, így nyilatkozott : »Mária királynénak állása a reformatio irányában nincs egészen földerítve. Többen igyekeztünk eloszlatni a kétes homályt, a nélkül, hogy feladatunkat egészen megoldottnak tekinthetnők.« 3 A Mária királyné igazhitüségére vonatkozó érveket és ellenérveket gyűjti össze és veti vizsgálat alá Ortvay e legújabb munkájában. Elénk tárja azokat az adatokat, melyek Mária igazhitüségét kétségesnek tüntetik fel, tárgyalja e gyanúsításnak okait s miután a legrészletesebben előadta a gyanú okait, pontról pontra czáfolja azokat ; de néha talán kissé subiectiv bizonyítékokat fogad el döntő erejűeknek. A Mária igazhitüségét meggyanúsító okok alaptalanságát mindenekelőtt Máriának védekező leveleivel igazolja, mondván : »Máriának ezen kettős önvédelmével szemben, melyek őszinteségében és igaz voltában semmi okunk nincsen kételkedni, elesik minden egyéb gyanú és vád alapja is«. (10., 11. 1.) Az érdekeltek tanúságtétele kétségtelenül nem lehet elegendő a saját maguk ügyében, ha egyéb bizonyítékok nincsenek, s fenti kijelentés ellenére a szerző se tartja ezt elegendőnek, mert Mária »önvédelmével« szemben más, még pedig döntőbb erejű bizonyítékokat hoz fel a királyné igazhitüségének bizonyítására. Nem tagadja ellenben azt, hogy Máriának volt bizonyos hajlandósága a reform iránt, de ez a hajlandóság »az egyház 1 Mária magyar királyné győzelme a vallási gyanúsításokon. Magyar Sión 1862-iki évfolyam. 2 a) Hcnckel János, Mária királyné udvari papja az Értekezések a történettudományi csztály köréből 1872-ik évi kötetében.— b) Mária magyar királyné állása a reformatio irányában. Új magyar Sión 1878-iki évfolyam. 3 Fraknói Mária magyar, királyné állása a reformatio irányában. Új magyar Sión 1878-iki évf. 785. 1.
