Századok – 1913

Történeti irodalom - Szabó László; Bártfai: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi-család története. II. köt. Ism. Gárdonyi Albert 692

történeti irodalom. 693 Mert az bizonyos, hogy az első Széchényi grófok nem sokat szerepeltek a közélet terén s családi életüket nem jellemezték olyan rendkivűli tulajdonságok, hogy ezek megrajzolása általános érdeklődésre tarthatna számot. Az egyetlen kivételt Széchényi Ferencz gróf képezi, a ki nem annyira közéleti szereplésével, mint inkább tudományszeretetével s nemes gondolkozásával messze kimagaslik a családtagok sorából. E kötetben is a nagyobb rész Széchényi Ferencz gróf életének és munkásságának van szentelve s 1820. évi halálával záródik az egész. A monographia első kötete 1732-ig, a grófságot szerző Széchényi György haláláig tárgyalta az eseményeket, a második kötet pedig az említett Széchényi György gróf gyermekeivel : Juliannával, Judittal és I. Zsigmonddal folytatja a család történetét. Minthogy Judit 1699-ben, Julianna 1716-ban meghaltak, Zsigmond pedig 1733-ban élte javát már leélte, egészen indokolatlanul jelölte meg a szerző a kötet czímlapján az 1733. esztendőt kezdőévűi, mert a fentiek szerint jóval korábban kénytelen kezdeni az események tárgyalását. Széchényi György gróf gyermekei közül Julianna először Falusy Miklóshoz megy nőül, ennek halála után pedig Ebergényi László felesége lesz, ki a legkitűnőbb labancz tisztek egyike s harczi érdemei alapján tábornok, majd báró lesz. Széchényi György fia I. Zsigmond azonban nem visz szerepet a Rákóczi-felkelés alatt, pedig tanult és sokat tapasztalt férfiú volt. Széchényi I. Zsigmond gyermekei között Antal a legkiválóbb. Katonai pályára lépett s Mária Terézia hadjárataiban dicsőséggel harczol, minek következtében 1757-ben altábornagygyá lesz. Széchényi I. Zsigmond hasonnevű fiától származott Széchényi Ferencz gróf, ki Széchényi György primás és Széchényi Pál kalocsai érsek nyomán a köznek szentelte munkásságát. Széchényi Ferencz köz- és magánéletét külön-külön jellemzi a szerző. Először közéleti tevékenységét vázolja (267—434. 11.), aztán családi életét írja le (434—474. 11.). Azt hiszszük, hogy itt hibás az egymásután már azért is, mert időrendben előbbre való családi életének a jellemzése. Aztán pedig furcsán is hat, mikor Széchényi Ferencz gróf közpályájának a végén olvassuk ifjúkorának romantikus eseményeit. Széchényi Ferencz közéleti szereplése nem volt szerencsés s inkább a vállalkozás ténye a tiszteletreméltó benne. Igaz, hogy nehéz poltikai viszonyok között lépett a közpályára ; a mikor a politikai rendszerek változása következtében minden változik, nehéz a tájékozódás, nehéz a megfelelő elhelyezkedés. Ez azonban nem elegendő magyarázat arra, hogy Széchényi Ferencz sem horvát báni helytartói, sem zágrábi majd pécsi kerületi kormányzói, de somogyi főispáni állásaiban sem tudott említésre méltót alkotni, nem tudott népszerűségre szert tenni s mindenhonnan keserűséggel a lelkében