Századok – 1913
Értekezések - DR. MISKOLCZY ISTVÁN: Bajtay Antal szerepe Erdély közéletében - 656
664 DB. MISKOLCZY ISTVÁN. A munka végrehajtására a királyné Buccow személyében szakembert küldött. A generalis elég szerenesés auspiciumok között kezdte meg működését (1762), mert a naszód-vidéki oláhok hamarosan felcsaptak határőröknek. Másként történt azonban a dolog a székelyeknél. Mivel a királyné önkéntesekből akarta szervezni a határőrvidéki katonaságot,1 a székelyek, kiváltságaikra hivatkozva, kijelentették, hogy csak saját tisztjeik alatt és csak az ország határain belül hajlandók katonáskodni. A kérdést alkotmányosan könnyen meg lehetett volna oldani, ha országgyűlésen viszik keresztül, mint a hogy — bár nem minden puhítgatás és erőszakoskodás nélkül — országgyűlésen vitték keresztül a contributiót. Ez azonban nem történt meg, s ez volt a bajok egyik forrása ; a másik pedig az, hogy míg a királyné önkéntesség alapján kívánta végrehajtani a szervezést, Buccow túlbuzgóságában kényszerszervezést kísérelt meg. A dolog így sem ment, s maguk a királybírók is tüzelték honfitársaikat az ellenállásra.2 Hasonló magatartást tanúsított a papság is, bár a püspök a maga részéről mindent megtett, hogy a felség akarata teljesüljön.3 A szervezés körűi az intézők különben is sok visszaélést követtek el. Bajtay, kinek figyelmét Semmi sem kerülte ki, azt írta., hogy a lovasságot új lovakkal akarják ellátni, de a megbízottak rendkívül önzők és gyalázatos nyereséggel dolgoznak. A lónak darabját 3—4 aranynyal olcsóbban lehetne venni, a mi 1000 lónál már 3—4000 arany nyereséget jelentene a kincstárnak. Kéri Nenyt, lépjen közbe ezek ellen a kufárok ellen a felségnél.4 Közben a szervező tisztek veszedelmes fegyverhez nyúltak, hogy a székelyek ellenállását megtörjék. A legrakonczátlanabb elemet, melynek nem volt mit vesztenie, kiváltságok Ígéretével megnyerték, s aztán rászabadították a békés polgárságra. Rablás, gyilkosság napirenden voltak, s végre némelyek, hogy megszabaduljanak a veszedelmes helyzetből, ráadták a fejüket a katonáskodásra, de a fegyvert csakhamar ismét lerakták. 1763 tavaszán teljes anarchia uralkodott a Székelyföldön, a mikor a királyné magánértesülés útján tudomást szerzett a tűrhetetlen állapotokról. A rend helyreállítására akkor a magyar 1 »ne ad novum militarem statum ullus, nisi qui se eidein sponte addicerent, assumantur«. Benkő II. 537. 1. és Szádeczkynál 302. 1. 2 Buccow Nenyhez 1763 jan. 5. I. h. 3 Buccow Nenyhez 176? febr. 2. I. h. 4 »qui préfèrent avec tant d'effronterie leur interet à celui de S. M.<« Nenyhez 1763 jan. 13. I. h.
