Századok – 1913
Értekezések - DR. MISKOLCZY ISTVÁN: Bajtay Antal szerepe Erdély közéletében - 656
MISKOLCZY I, BAJTAY ANTAL SZEREPE ERDÉLY KÖZÉLETÉBEN. 665 származású Siskovics altábornagyot1 küldte, ki csakhamar felismerte a helyzetet és Daunnak azt ajánlotta, hogy Buccowot hívják vissza valamely ürügy alatt, mert a míg ő Erdélyben lesz, sem a határőrség szervezése, sem a contributio nem fog sikerülni. Az ország megnyugtatására azt ajánlotta, hogy a gubernium elnökségét2 bízzák Bajtayra. Buccow azonban maga is érezte, hogy inog alatta a talaj és társával, Bruckenthallal engedélyt kértek, hogy Bécsben igazolhassák magukat. Távollétében az elnökséget a királyné Bajtayra ruházta (praeses interimalis).3 A generális távozása után Erdély valósággal föllélegzett. Azt hitték, örökre megszabadultak az ország rossz szellemétől ; pedig csalódtak. Bajtay a zavarok láttára először csak a generalis buzgalmát mérlegelte s akkor még úgy vélekedett, hogy Buccow »mindent megtett, a mit csak buzgó ember megtehet«.4 A mikor azonban tisztábban állt előtte Buccow működése és az egész embert vizsgálta, már nem csodálkozott a fölfordúlt állapotokon. »Ez az úr —- írja — meg van áldva nagy tehetségekkel és teljes odaadással van a császári ház iránt ; de sem elég belátása, sem elég mérséklete nincs arra, hogy az ügyek élén állhasson.« Mindig attól félt, hogy a tábornok Gessler, vagy Alba sorsára jut. »Ha csalódnám benne, ő lenne ismeretségemben az első ember, a kiben csalódni fogok«.5 Űgy látszik, Buccow sejtette, hogy Bajtay nem a legkedvezőbben fog nyilatkozni működéséről és személyéről, s iparkodott egyet-mást megtudni a levelek és fölterjesztések tartalmából. Erről azonban a püspök értesült és tudatta Nenyvel, hogy a jövőben nem ír az ügyekről, »mert nem akarom kitenni leveleimet a tábornok kutatásainak és kíváncsiságának«.6 Már Buccow visszahívása után az a hír terjedt el, hogy a királyné Hadik generalist küldi Erdélybe. Ennek a fordulatnak Bajtay nagyon örült, mert »mióta Erdély a császári ház uralma alá jutott, sohsem láttak magyar parancsnokló tábornokot«. Véleménye szerint ez az elhatározás a felség példa nélkül való jóságának bizonyítéka, s a királyné érte a nemzet részéről is hasonló köszönetre számíthat. »Csak az a mi bajunk, — írja, — 1 1756-ban lett báró, majd később gróf. Neje Harruekern Mária Borbála bárónő. 2 Szádeczky L. i. m. 326. 1. 3 Mária Terézia Buccowhoz 1763 máj. 7-ről. Erd. kanoz. lvt. 269. sz. 4 Nenyhez 1763 máj. 7. I. h. 5 Nenyhez 1763 szept. 30. T. h. 6 Nenyhez írt levél. I. h.
