Századok – 1913

Tárcza - Zoványi Jenő: Egy bírálat helyreigazítása 636

638 TÁ11CZA. ban munkám sok helyén tanúskodik róla, hogy amazoknál is meglátom a hibát, s ezeknél is elismerem az érdemet, persze ha akad. Hogy pedig »csak egy helyen mondom az újítók erőszakosságát nagy eltévelyedésnek«, annak az az egyszerű oka, hogy csak akkor az egyszer van nyoma annak, hogy kárt okoztak ellenkező meggyőződésűnek. Mikor is erőszakoskodtak volna ők, holott addig folyvást üldözést szenvedtek ? Az üldözöttek az üldözőket vájjon hogyan és mikor foszthatták volna meg kenyeröktől eltérő meggyőződésökért ? ßs itt jegyzem meg azt is, hogy az szintén tévedés, mintha én a mai kor szemüvegén keresztül nézném a régi dolgokat. Dehogy ! egyedül a krisztusi érzés és a protestáns szellem szemüvegén keresztül nézem úgv a mai, mint a régi kor egyháztörténetét, Es a hivatalos egyháznak is korántsem vagyok ellensége sem a múltra, sem a jelenre nézve, hanem csupán a hivatalos egyház hatalmával való oly gvakori visszaélésnek. 7. Ha a Tolnai ellenfelei hivatkoznak a reformátorokra és hittudósokra, az igenis tekintélyi érv, mikor abból az indokból hivatkoznak rájok, hogy ennélfogva tehát a magyar reformátusoknak is akként kell vélekedniük, a mint amazok vélekedtek. Ámde midőn Tolnaiék az »újítás« vádja elleni védekezésül és a közben sorolják fel a velők egyetértő teologusok nézeteit, ezt már természetesen nem tekinthetem tekintélyi érvnek, hanem a fő váddal szemben a védekezés egyedül lehetséges módjának. És mivel a zsinat tagjai ezt a védekezést nem akarták meghallgatni, csakugyan kérdeznem kellett, hogy talán semmiképpen sem akartak meggyőzetni vádjok alaptalansága felől ? Ha pedig egyenesen unalmas dolognak mondták a tudósok nézeteit, akkor meg méltán meg kellett állapítanom, hogy nem sok érzékök lehetett a tudományhoz. Ha valaha valamire lehetett alkalmazni, úgy erre bizonyára lehet azt a közmondást, hogy »si duo faciunt idem, non est idem«. 8. A ref. egyház állami egyház volt az erdélyi fejedelemségben, a mely helyzetnek előnyeitől nem maradhattak el annak hátrányai sem, p. o. az államfő akaratának irányadó, legtöbbnyire döntő befolyása. Ez így szokott lenni mindenütt, Erdély sem volt kivétel. Es ha a szatmári)émetii zsinat mégsem vette figyelembe a teljességgel nem általam »kiokoskodott«, hanem az ott jelenvolt Szilágyi Benjámin Istvántól megírt fejedelmi óhajtást, az bizony csupán a közhangulatnak szintén nem »a levegőből előrántott« (! !), hanem a Szilágyi művéből kiolvasható kikészítésében lelheti meg a magyarázatát, meg aztán abban a körülményben, hogy nemcsak az állami egyházhoz tartozók vettek benne részt, hanem olyan vidékek küldöttei is, a melyekre nem terjedt ki a fejedelem hatalma. 9. A magyar puritánusok mozgalma annyira belső egyházi ügy volt, hogy konservativ kortársaik végképen hiába próbálgatták