Századok – 1913

Tárcza - Zoványi Jenő: Egy bírálat helyreigazítása 636

TÍ.RCZA. 637 első napja helyett a másodikra« egyszerűen azért teszem, mert akkor történt. A közvetlen szem- és fültanú. Szilágyi Benjámin István erről szóló kéziratos művének általam használt példányából a 129. és 133. levelek alapján kétségtelen, hogy az első napon »leírásra és bírálatra elkérte« a zsinat az apológiát, de csak a második ülés végén intézkedett annak megbírálásáról. Lampe—Ember, a kinek forrása szintén a Szilágyi műve volt, téved a maga rövid kivonatában. 3. A »Váltság titka« III. kötetének második előszavából művemben idézett részlet »eklézsiai rendtartás« kifejezéssel nem a Gelejitől készített agendáskönyvről és általában sem agendáról beszél, hanem egyházi törvénykönyvről, kánonokról, s így hát a valósághoz híven állítottam, hogy az agendáskönyvről csupán egy ízben történt még emlékezés. 4. A szatmárnémetii zsinat végzéseinek eredetinek látszó szerkezete tényleg nem isteni szerzéseknek tekinti az ünnepeket, — ebben igaza van Pokolvnak — de már a Geleji által átdolgozott alakja csupán arra a színtelen kijelentésre szorítkozik, hogy megtartásuk az egyház szabad rendelkezése alatt áll, de egy szóval se hangoztatja, hogy egyházi intézkedések folytán jöttek létre is. A Geleji ilyetén visszatánczolásának lehetett további mozzanata, hogy a kánonok eredeti fogalmazványában már isteni szerzéseknek nyilvánította őket, s így teljességgel nem találom valótlanságnak a Maresius állítását, mely szerint az ő hatása alatt módosult a szöveg újra. 5. Szinyei Gerzson egyesegyedül a Medgyesi Comeniust czáfohii Ígérkező leveléből állapítja meg egészen kategorikusan és egészen apodiktikusan, hogy Medgyesi »azonnal megvonta rokonszenvét« Comeniustól. »Emez állítását sem ekkor, sem később semmivel sem igazolja«, — mint Pokolv reám mondja — már pedig teljesen valószínű, hogy az az állítólagos »Ad fratres presbyterianos« cz. munka, melynek egy állítólagos részletét szándékozott czáfolni Medgyesi, egyáltalában nem is létezett sohasem. Annyi pedig bízvást föltehető Medgyesiről, hogy mihelyt meggyőződött haragja oknélküliségéről, fel is hagyott azzal, s másfelől később tényleg az ellentét minden jele nélkül fáradozott együtt Comenius-szal a reformok érdekében. Ennélfogva mindaddig, míg valaki valami hiteles adattal nem igazoja a Szinyei állítását, határozottan fenntartom, hogy téved ez, mikor egyszer s mindenkorra állapítja meg Medgyesinek Comenius elleni alapnélküli ellenszenvét. 6. Abban igaza van Pokolvnak, hogy a puritanismus zászlóvivőit a haladás bajnokainak, ellenfeleiket a hatalom eszközeit durván kihasználóknak stb. tartom. Szeretném is azt a történetírót látni, a ki megfordítva volna képes őket feltüntetni. A kör négyszögűsítése, a fából vaskarika semmi sem volna hozzá képest. Azon-