Századok – 1913

Tárcza - Marczali Henrik: A londoni nemzetközi congressusról 627

TÍ.RCZA. 631 vagy pedig fenntartható-e a történeti anyag jelentékeny részének magánkézen maradása, mint Angliában, nálunk és Németország egy részében. Az utóbbi esetben mikép lehet ellenőrizni, hogy e kincsek el ne kallódjanak ; mikép lehet elérni, hogy hozzáférhetőkké tétessenek. Az értekezések egy más sora a XVIII., XIX. századi Anglia történetét tárgyalta, lehetőleg összeköttetésben az illető előadó hazája történetének valamely szakával. Ilyenek voltak : Schiemann előadása Anglia és Oroszország viszonyáról 1843—44., Michael freiburgi tanár előadása Walpoleról, Blok leidai tanár szép előadása Anglia és Hollandia viszonyáról 1800—1813. és Webster előadása az angol politikáról a congressusok korában 1815 után. Ezekhez tartozott Széchenyi és Anglia czímű előadásom is. Először életemben volt lámpalázam ; először szóltam nyilvánosan angolul és ilyen közönség előtt. A félórára szabott előadások után félórányi vita következhetett, mely néha igen beható volt, bár természetesen a legnagyobb udvariasság korlátait sohasem lépte át. Mikor Mitrofanov pétervári tanár kifejteni igyekezett, hogy II. Leopoldnak nem volt semmi érdeme birodalma helyreállításában és Kaunitz tett mindent, az ő politikája volt az egyetlen helyes, Dopsch bécsi tanár kijelentette, hogy az érvelés őt nem győzte meg és kérte az elnök véleményét. Majd Blok támadta meg az érvelést a németalföldi események szempontjából. Az elnök — magam voltam — azután lehető udvariasan igyekezett megczáfolni Mitrofanov szellemes, de nem eléggé alapos véleményét. Nem lehetett panaszunk e szakosztályban a közönség érdeklődése dolgában. De az mégis inkább a gyarmati és hadi alosztály tárgyalásai felé fordult. Az újságok az ott elmondott beszédeket ismertették legbővebben. Ez is az idők jele volt, de része lehetett benne annak is, hogy az alosztályban Battenberg Lajos herczeg admirális, a királyi család rokona elnökölt. Bizony az angol most is lelkesedik Trafalgarért és Nelsonért és most már komolyan veszi a tengerészet történetét, mely dr. Tanner cambridgei tanárnak és Firthnek köszönhet legtöbbet. Érdekes volt még Oman oxfordi tanár előadása a hadi történet védelmére, az újabb culturhistoriai támadások ellen. Hát a háború nem culturhistoria ; hát az anyagi erőkön kivűl nem található ott a legnagyobb erkölcsi és szellemi tényezők közreműködése ? Nagyon becses volt Temperley értekezése, melyben kimutatta, hogy az angol kormány már 1750-ben gondolt az északamerikai gyarmatok egyesítésére és közös, szabad alkotmányára. E politika folytatása elejét vette volna az elszakadásnak ; elhagyása a gyarmatok elvesztését vonta maga után. Az ülések után sem szünetelt a munka. Az angol társadalom