Századok – 1913

Tárcza - Marczali Henrik: A londoni nemzetközi congressusról 627

632 TÁ11CZA. vetekedett a vendégek fogadásában, még nálunk sem találnánk szívesebb vendégszeretetet. Különben nagyon nehezen hozzáférhető paloták és gyűjtemények nyíltak meg előttünk. Itt is az volt a baj, mint a szakosztályoknál : egy és ugyanazon időre, 5 és 7 közt, négy különböző helyre is volt meghívónk. Még a különben oly szentül őrzött vasárnapi szünetet is megtörték kedvünkért. A király meghívásának Windsorba azonban a legtöbben megfeleltek és onnét is sok kedves emlékkel távoztunk. Meghívott a canterburyi érsek is, a congressus egyik alelnöke, lambethi palotájába. Feledhetetlen, mint ugrott ő »kegyelmessége« (His Grace), 65 éves létére fiatalos hévvel egy székre, hogy nekünk a nagyteremben levő képeket egyenként bemutassa és megmagyarázza. De mind e kedvesség nem törölhette ki azt a benyomást, melyet a berlini összejövetelünkkel való összehasonlítás keltett bennünk. Ott, mondhatni, az egész társadalom érdeklődött munkálataink iránt ; itt annak csak egy igen csekély része. Berlinben szinte otthon voltunk ; itt szívcsen láttak, de mint vendégeket. Kifejezést nyert ez abban is, hogy ott Bethmann-Hollweg fogadott oly beszéddel, mely a legkiválóbb szakembernek is becsületére vált volna, itt meg csak a banketten láttuk a kormány tagjait. György királyt, a congressus védőjét családi gyász tartotta távol. Akkor ölték meg a görög királyt. A kongresszus tudományos munkájának befejezése után az elnökség gyűlt össze ülésre. Pártfogásába vette egy kiadandó középkori latin szótár tervét. Különösen Prothero, a britt akadémia tagja fejtette ki, hogy már idejét múlta »közepes és infamis« latinságról beszélni. A középkori latin is élő nyelv, melyet a saját szelleme és nem a klasszikus latinság alapján kell megítélni. Ezért a Ducange-féle nagy szótár és annak rendszere már épen nem kielégítő. Hozzátettem, hogy a középkori latinság nem is egy nyelv, hanem országonként, néha vidékenként is különböző. Ezekre az eltérésekre tekintettel kell lenni az új szótárnak, hogy valóban megfelelhessen czéljának. Tanácskozásunk másik tárgya az oroszok kérése volt : vegyük be nyelvüket az angol, franczia, német és olasz mellett a congressus ötödik hivatalos nyelvéül. E terv ellen bámulatos egyetértéssel szólaltak fel a francia és a német — Eduard Meyer. Bábelt emlegettek. Abban állapodtunk meg, hogy az eddigi hivatalos nyelvek mellett, az illető congressus tartamára, hivatalos nyelvűi tekintessék azon ország nyelve is, melyben a congressust tartják. A jövő congressus székhelyét illetőleg már itthon gondoltam Budapestre, de annak keresztülvitelét, mint előre megmondtam, csak úgy tartottam valószínűnek, ha Szent-Pétervár