Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

508 DK. MADZSAR IMRE. annak írója elhagyta a nagy legendából a szent beszéd czéljaira nem alkalmas részeket, hanem egyszerűen azt, hogy a kisebb legenda igazi hagiographikus termék, míg a vita maior nem az, hanem oly korban keletkezett, a melyben a legendák igazi jelleme a korszellemmel együtt már megváltozott. De el is tekintve a legendának, mint műfajnak specziális sajátságaitól, mindenesetre azon a határvonalon innen keletkezett, a melyet általában von meg az egész középkori irodalomra nézve Wittenbach, 1 midőn a régibb századok igazságszerető és józan előadását a középkor későbbi, romantikus századainak a phantastikus, költött elbeszélések iránti előszeretetével, a történeti igazság iránti érzék és kritikai gondolkodás hanyatlásával állítja szembe. Irodalmunkból legjobb például talán a Névtelen jegyző művére utalhatunk, mely a honfoglalás eseményét Dares Phrygius és a Nagy Sándor-monda regényes történeteinek hatása alatt írja meg és »képzeletdús«, költött részletekkel színezi ki s fosztja meg ezáltal eredeti ízüktől a népmondákból és régi krónikákból merített egyszerű történeteket. De nemcsak az általános szemügyrevétel, hanem a részletes összehasonlítás is ellene szól annak a föltevésnek, hogy a kis legenda fent idézett elbeszélése a bővebb szöveg rövidítése által keletkezett. Ezt a részletes vizsgálatot elmulasztotta Müller, mert különben nem mondhatná, hogy »ugyanazon esemény mindkét legendában a legkisebb tárgyi eltérés nélkül van elmondva«. Epen ellenkezőleg lényeges eltérések vannak a két elbeszélés között, melyekből fontos következtetéseket vonhatunk. Azt csak épen megemlítem, hogy a kis legendában álmából ébred föl a szent férfiú (expergefactus), míg a nagy legendában olvasás közben zavarja meg az ének és malomzörgés. De főleg mi oka lett volna a kis legenda kivonatot készítő szerzőjének arra, hogy az elbeszélésben szereplő Valter mester helyébe egy egyszerű szolgát (minister, famulus) tegyen ? Míg az ellenkező föltevés mellett könnyen érthető a dolog. Viszont könnyen érthető az is, a mire már Pauler figyelmeztetett, 2 hogy a nagyobb legenda szövegében azért maradtak el a »pastor pius lachrymis parfüm-ditur« szavak, mert nem illettek össze a nevetve • elmondott (»riseruntque ambo«, »episcopus subridens ait«) megjegyzések tréfás hangulatával, holott, mint Pauler észrevételéhez mindjárt hozzátehetjük, az életrajz többi eseteiben, a mikor valamely belső megindultság pathetikus szavakra ragadja szentünket, 1 Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter. 4. kiad. Berlin, 1877. I. 1. f Századok, 1888. 59.