Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KEI-ETKEZÉSE. 429 és itten élő tanítványairól szóló tudósítások a Hartvik-legendá­ból valók. A nagyobb István-legendák azt beszélik el, hogy Adalbert megkeresztelte az épen megszületett Istvánt és ke­resztatyja is lett. A Gellért-legendában erről nem olvasunk sem­mit. Ott párbeszéd közben megjegyzi Adalbert egyik tanítványa, hogy Adalbert Magyarországon járt és ez alkalommal Sz. Ist­vánt is oktatta. Tehát egészen különböző dolgokról van szó, és teljesen ki van zárva, hogy a Gellért-legenda tudósítása az István-legendák valamelyikéből származzék. Sőt úgy áll a do­log, hogy az István-legendák anachronismust foglalnak maguk­ban. Adalbert, mint Sz. Brúnó egész világosan mondja, Prágá­ból való második távozása után (azaz 994-ben) járt Magyar­országon. Pedig 994-re semmikép sem tehetjük Sz. István szü­letését, hiszen 997-ben már trónra került. Viszont a Gellért­legenda azon tudósítása, a mely szerint Adalbert, míg Magyar­országon volt, oktatta a fiatal (parvulus) Istvánt, magában véve nem állít lehetetlent, sőt valószínű, hogy Adalbert épen a leendő királyra igyekezett befolyást gyakorolni. Kaindlnek legfőbb bizonyítéka, hogv a Gellért-legenda a Hartvik-legenda felhasználásával készült, az, hogy a »vita maior« a pécs váradi apátot Anastasiusnak nevezi. Az Anastasius— Asztrik identificatióból eredő hibákat már eléggé megvilágította K rácsonyi. Itt megelégszünk annak megállapításával, hogy a Hartvik-legendában ötször fordúl elő Asztrik és egyszer áll mellette »qui et Anastasius dictus est«. Furcsa dolog lenne, ha a Gellért-legenda írója a Hartvik-legendából épen kizáróan az Anastasius nevet fogadta volna el. Az a középkori szerzetes bizony alig sejtette, hogy majd a történetírók vitatkoznak Asztrik és Anastasius személye fölött. Még ha tudta volna is, inkább az Asztrik elnevezésre határozta volna el magát. Hasonlóan alaptalanok a többi kifogások is. A ki előítélet nélkül olvassa el a pécsi és székesfehérvári hosszú párbeszédeket, a prédikacziókról elmondottakat stb., nem fogja sohasem mon­dani, hogy itt koholmányról van szó. Csak ott találunk lehetet­len dolgokat, a hol Gellért hazájáról, útjáról és czéljairól van szó. Erről pedig már szólottunk. Azt is kifogásolja Kaindl, hogy a nagyobb legenda Imre herczeg oktatójává teszi Gellértet, és azt hiszi, hogy itt is az István-legenda utánzásáról van szó. Az író Adalbertből keresz­telő helyett oktatót csinált és ennek mintájára teszi aztán Gel­lértet is Imre tanítójává, holott Imre legendája erről nem szól semmit. Bizonv furcsa hamisító lehetett íiZj íl ki két közkézen levő legendával szembehelyezkedett, hogy ravasz koholmányát hihetővé tegye !

Next

/
Oldalképek
Tartalom