Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419
426 MÜLLER FRIGYES. »Tatun« nemzetségbeli leány ellen. Mindegy, hogy Lászlót vagy Vazult tekintjük-e a fivérek atyjául, mert ugyanabban a rokonsági viszonyban vannak Sz. Istvánnal. Az anya leszármazása körűi folyik a vita. Ës mivel »azt mondják, hogy ennek (t. i. Lászlónak1) orosz törvényes felesége volt«, a krónikaíró ezt teszi a fivérek atyjává. így aztán méltán állíthatja, hogy ők >>de vero thoro orti«. Az egész speculatio világosan tükrözteti vissza a későbbi idő gondolatmenetét. Jellemző azonban, mily állást foglalt el compilatorunk. Azt írja, hogy a három fivér Vazul fia (mi kétségkívül megfelel az igazságnak), de hozzáteszi : »qui erant de genere saneti Stephani«. Tehát megmentette itt is mind a két álláspontot, ép úgy, mint a hogy ugyanezt a Bakonybélt illető ellentétnél megfigyeltük. A nemzeti krónika kritikájának tüskés útjaira való kirándulással nemcsak eloszlattuk kérdésünk nehézségeit, két pozitív adalékra is hivatkozhatunk. Megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a kéz írta át a krónikából a megegyező helyeket a nagyobb legendába, a mely a kisebbikből származókat vette át. Kimutathattuk ezenkívül, hogy a krónika is használta a Walter-legendát. IV. A velenczei átdolgozás. A 8—23. fejezet alapján a compilatióról nyert kép teljesen egyöntetű. Annál élesebben elüt tőle a hét első fejezetből szembeszökő tendentia. Mindenekelőtt a három első fejezet teljesen sablonszerű. Ennek a résznek tulaj donképen i magva az a fejtegetés, a mely szerint Gellértnek nem Gellért, hanem György volt a neve. Az események, a melyek ezen tétel bebizonyítására felhozatnak, gyenge képzeletnek szüleményei. Gellért atyja keresztes háborúban vett részt és a Szentföldön meghalt. Felesége fájdalmában a Sz. György monostor apátjához fordúlt és megkérte, engedje meg, hogy György fia, ki ötödik évétől fogva már a kolostorban él, ezentúl atyjának, Gellértnek, nevét viselje.1 Az apát, hogy az asszonyt vigasztalja, ebbe beleegyezett. A tendentia világos. E fejezetek átdolgozója meg akarja győzni az olvasót, hogy Gellért, mielőtt Magyarországba jött, a velenczei Sz. György kolostorhoz tartozott. Velenczében többen támasztottak igényt rá. Pietro de Natali 2 szerint a Sz. Márkus egyház canonicusa volt, a muranói Sz. Szűznek és Sz. Donatusnak 1 Endlicher id. h. 206. 1. 2 Catalogus sanctorum etc. Venetiis 1506. Gellért életrajzának kivonata egy 1493-iki kiadásból közölve van AA. SS. Sept. VI. 725.
