Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KEI-ETKEZÉSE. 425 legenda nem Vatának nevezi, hanem »Bachá«-nak.1 Viszont a mártiromság elbeszélésénél, a hol szórói-szóra másolja a krónika szövegét, helyesen >>Vata«-t másol, ami arra mutat, hogy az első esetben nem íráshibával, hanem a Walter-legendában előforduló névvel van dolgunk. Hasonló módon a »mons Kreenfeld«-et nehánv kódex az ismeretes »Keleenfeld«-re változtatta,2 míg kettőben még >>Kerenfeld«-et olvasunk.3 Ez megérteti velünk, hogy miért beszéli el a krónikaíró épen ezen eseményekkel kapcsolatosan a Wata családjának balsorsát tárgyaló mondát : ethymologiai hajlamát követve azonosítja a népmonda Vatáját Walter Bachájávai. Hogy ez tényleg így van, erre nézve saját elbeszélésében nagyon fontos útmutató nyomra találunk. A krónika szerint Vata Belus megyéjéhez (vagy várához) tartozott (»de Castro Belus«), a mely adatot a nagyobb legenda Bacha mellett 4 nagyon jellemzően kihagyta. Belus nevű megyét bajos volna kimutatni. Ez a név csak egyszer fordúl elő a magyar történelemben. Viselője mint II. Géza nagybátyja és gyámja fontos szerepet játszott. Ez az adat tehát világosan a XII. századba mutat. Világot vet ez a hely a krónika szerzőjének módszerére, de azt is bizonyítja, hogy a hypothetikus »Gesta vetera« — ha még használhatjuk ezt a nevet — legalább az itt tárgyalt időszakra nézve vagy semmi, vagv csak értelmetlen rövid feljegyzéseket tartalmazhattak. Fontos ez a hely azért is, mert világosan mutatja, hogy Kézai csak a krónika átdolgozója, nem pedig forrása. Eredményünket különben ezen utóbbi kérdés közelebbről nem érinti. Akár Kézai használta a krónikát, akár megfordítva történt a dolog, tudj uk, hogy a Walter-legendában coinpilatorunknak ezen események elbeszélésére beható tudósítások állottak rendelkezésére. Ebből minden esetben megmagyarázhatók a krónikától való eltérései. Ezzel elintézhetjük Kaindl utolsó és tulajdonképen egyedüli érvét. A krónika (Kézai is) polemizál azon állítás ellen, a mely szerint Endre, Béla és Levente Vazul fiai.5 Ha azonban kritikailag elemezzük ezt a mondatát, észreveszszük, hogy a polémia nem Vazul ellen irányúi, hanem egy 1 Endlicher, id. h. 228 : primus inter renatos . .. Bacha . . . 2 Font. dorn. III., 62 ; a Chron. Monacese : Kesenfeld, ugyanott,230. 3 Font. dorn. III., 62. 4 Endlicher, id. h., 228. 5 Font. dorn. III., 65 : Tradunt quidam istos fratres filios fuiss Vazul ducis ex quadam puella de genere Tatun, non de vero thoro ortos esse, et ob hanc coniunctionem illos de Tatun nobilitatem accepisse. Falsum pro certo est et pessime enarratum, absque namque hoc sunt nobiles, quia isti filii sunt calui Ladislai, qui uxorem de Rutenia dicitur accepise, ex qua très isti fratres generantur.
